81. Az elvárásaim rejtett szükségleteimet kompenzálják

Elvárásaink az igényeinkből, azok meg a szükségleteinkből származnak, igy az elvárásainkkal védekezünk az ellen, amiben szükséget szenvedünk. Az elvárásaink arra valók, hogy úgy tegyünk, mintha nem lennénk függőségben. Függetlenül viselkedünk és követeljük, hogy a helyzet úgy alakuljon, ami a mi valóságképünknek megfelel, de bármilyen védekezés (még az elvárások is), kudarchoz vezet és éppen azt a dolgot hozza ránk, amitől próbáltunk magunkat megvédeni. Az elvárásaink végső soron frusztrációhoz és csalódáshoz vezetnek és olyan helyzetbe kerülünk általuk, amelyben azt tapasztaljuk meg, amiben hiányt és szükséget szenvedünk.

Feladat
Ma gyakorolja azt, hogy felhagy az igényeivel és őszintén beszél arról, hogy mire van szüksége. Gyakran már a beszéd is kielégiti a szükségletet. Az igénye jelzi, hogy mi az, amiben szükséget szenved. Alapvetően minden ilyen szükséglet régi szomorúságot, elhagyatottságot és társtalanságot rejt. Ha beszél róla, azzal újra kapcsolatot teremt. Még ha a beszéd nem is elég arra, hogy a szükségleteit kielégitse, önbizalmat nyerhet belőle, hogy nyiltan foglalkozzon vele, anélkül, hogy másokat próbálna irányitani.