49. Soha nem azért vagyok lehangolt, amiért én gondolom

Általában annyira eltávolodunk önmagunktól, hogy amikor lehangoltak vagyunk, nem jövünk rá, hogy mi a valódi oka. Gyakran összezavarjuk önmagunkat, háritjuk az érzéseinket, alakoskodunk és különböző elméleteket gyártunk magunknak arról, ami történik. Meséket mondunk magunknak és a körülöttünk levőknek egyaránt.
Ami miatt lehangoltak vagyunk, az az elménk mélyebb rétegeiből (a tudatalattiból vagy tudattalanból) származik. Ha egy kapcsolatban lehangoltnak érezzük magunkat, akkor saját érdekünkben nézzünk mélyen önmagunkba. A jelenlegi szomorúság csak eszköz arra, hogy elérjük azokat az érzéseinket, amelyeket már régóta magunkba zártunk, hogy a felszinre hozzuk és meggyógyithassuk őket. Ha tudatosan odafigyelünk, amikor fájdalmat érzünk, rá fogunk jönni, hogy az a nagyrészt a múltból, múltbeli helyzetekből származik. Ha elkezdünk az eredeti fájdalomról beszélni és megosztjuk azzal, akihez fűződik, azzal a fájdalmat is elmulasztjuk és újra képesek leszünk természetes módon kifejezni a gondolatainkat.

Feladat
Ma kezdjen el beszélni legalább olyan eseményről, amely elszomoritotta. Ossza meg a másik emberrel anélkül, hogy megpróbálná őt megváltoztatni. Amint ezt megtette, nézzen önmagába, érezze át a panasza alatt meghúzódó érzéseket és ossza meg ezeket is vele. Tegye ezt mindaddig, amig minden érzését kibeszélte. Lehet, hogy eszébe fog jutni az a helyzet, amelyből ezek az érzések fakadtak. Maradjon az érzéseknél, ne terelje el a figyelmét a történtekre való emlékezés. Minél több mindenről beszél, annál jobban megszabadul a régi fájdalomtól.