33. Minden kapcsolatban az egyik fél a próblémafelfedő, a másik a próblémamegoldó

Minden kapcsolatban két pozicióba polarizálódnak a felek. Mindkettő a kapcsolatot és annak továbbfejlődését szolgálja. Olyan ez, mint az akkumulátor pozitiv és negativ pólusa: mindkettőre szükség van ahhoz, hogy az autó jól menjen.
Az egyik ember pesszimistábbnak tűnik vagy "negativnak", bár ő realistának tartja magát. Jó a kommunikációs készsége, jobban kifejezi az érzéseit és erős benne a kritikai érzék. Fő adottsága, hogy megleli a próblémákat vagy a próblémaforrásokat egy kapcsolatban. A másik optimistább, "pozitivabb" szerepet játszik, ő inkább idealista. Ez a fél diplomatikusabb közléseiben, mig a próblémafelfedő vagy "negativ" fél szókimondóbb. Bár a "pozitiv" vagy próblémamegoldó fél kissé naiv, képes arra, hogy átalakitsa a helyzetet.
Mig a "pozitiv" néha könnyelműen, erején felül vállal dolgokat, a "negativ" pontosan tudja, hogy mennyi energiát, pénzt vagy időt igényel valami. Ha együttműködnek, a pozitiv és a negativ nagyon sikeresek lehetnek. Ha mindketten felismerik, hogy a másik fél létfontosságú szerepet játszik a kapcsolatban, akkor egy csapatként jó eredményeket érhetnek el. A negativ lokalizálja próblémákat, a pozitiv alakitja őket. Fontos megjegyezni, hogy egy adott kapcsolatban lehetséges, hogy egyik területen pozitivak vagyunk, a másikon meg negativak. Péládul, a pénzzel kapcsolatban én vagyok a pozitiv és a társam a negativ, mig a gyerekekkel kapcsolatban én vagyk a negativ és a társam a pozitiv.

Feladat
Ma vizsgálja meg a legjelentősebb kapcsolatát. Ön milyen területeken próblémafelfedő? És milyen területeken próblémamegoldó? Ezeken a területeken értékeli-e a másik fél szerepét? Ha megtanulja értékelni a társát, akkor együtt sok mindent megvalósithatnak. Becsülje meg őt azért a szerepért, amelyet a kapcsolatban játszik. Értékelje a hozzájárulását, mert ezáltal haladnak együtt előbbre.

32. Az unalmat az mulasztja el, ha érzelmi kockázatot vállalunk

Az unalom fáradtá, lehangolttá és fásulttá tesz bennünket. A társunkat hibáztatjuk amiatt, hogy nincs kedvünk hozzá -ő tehet róla, mert olyan szörnyen unalmas. Olyan, mintha nem is lenne semmi közünk hozzá. De az unalomnak, mint minden más érzésnek, közvetlenül ahhoz van köze, aki átéli. Az unalom annak az eredéménye, ha valamit magunkba zárunk, ha nem nyilunk meg egy adott helyzetben, mert félünk kockáztatni és félünk az érzéseinkről beszélni.
Ha beszélünk arról, amit eddig nem mertünk elmondani, az izgalmat és új érzelmi energiát jelent számunkra. Ha nem beszélünk azokról a dolgokról, amelyekről úgy érezzük, hogy tönkretehetik a kapcsolatunkat, az elszigetel bennünket egymástól és ezáltal rombolja a kapcsolatot. Ha hajlandóak vagyunk érzelmi kockázatot vállalni, foglalkozni azzal, amivel szükséges, szembenézni azzal, amit átélünk és közeledni a társunkhoz, az elmulasztja az unalmat.

Feladat
Ma tegye fel magának a kérdést, hogy mi az, amit magába zárt. Melyik az a terület, ahol elszigetelődött? Beszéljen erről a társával. Addig beszéljenek róla, amig mindketten elmondanak mindent ezzel kapcsolatban, úgy érzik, hogy mindketten jól jártak, békesség van Önökben és együtt lépnek tovább.

31. A szex kommunikáció, nem mesterség

A szex több annál, mint hogy jó mesteremberek vagyunk. A szex lényege a kommunikáció. Amit közlünk, abban a tapasztalatban van részünk. Ha nem szeretetet közlünk, akkor nincs is részünk szeretetben. Ha a szexben csak a kikapcsolódás és az igényeink kielégitésének egyik formáját látjuk, akkor nagyon alacsony szinten tartjuk a szexet az életünkben. Ha a szexszel kapcsolatos energiánk azt sugározza, hogy ez olyasvalami, amitől tiltottak, akkor a tiltott gyümölcs izgalmában lesz részünk, de ha nem lépünk túl a tabu megszegése nyújtotta izgalmon, akkor a szexet az első szintjére korlátozzuk és elmulasztjuk mindazt, amiben részünk lehetne.
A szex a kapcsolatteremtés és a kommunikáció erőteljes módja. Mivel a kommunikáció az egyik legjobb gyógymód, a szex is hatásos módja annak, hogy túllépjünk a hatalmi harcokon és elinduljunk a partnerünk felé. Átsegit a nézeteltéréseken és a valóság, a szövetség és a felszabadultság új érzetét nyújtja. A kommunikáció gyógyit és elmulasztja a fásultságot. A szex is képes erre, feltéve, hogy több mint egyszerű fizikai aktus. A szexnek van érzelmi és szellemi töltete is, a szexben kapcsolódunk a társunkhoz és megismerjük őt. Teljes mértékben adunk neki és kapunk tőle. Teljes szivből örömünket leljük benne.

Feladat
Ma vizsgálja meg, hogy mi az, amit a szeretőjével közölt. Visszavonult a szextől? Milyen üzenete van a világ és Isten számára? Teremtsen újra kapcsolatot, nyissa ki a szex ajtaját és tapasztalja meg egy magasabb szinten. Ne csak szeretkezzen, hanem hagyja, hogy a szeretet formálja Önt.

30. A fájdalom annak az eredménye, hogy elvágtam egy szálat

A fájdalom azt jelenti, hogy visszavonultunk egy adott helyzetből, mert túl nehéznek tűnt vagy elhúzódtunk másoktól, mert nem volt kedvünkre való az, amit tettek. Úgy döntöttünk, hogy megszüntetjük a kapcsolatot, elvágtuk ezt a szálat és ennek eredménye az, hogy szenvedünk. Még évekkel később is szenvedést okoz, ha a tudattalannak olyan helyeivel kerülünk kapcsolatba, ahol elvágtunk egy-egy szálat, ami régi barátokhoz, családtagokhoz vagy saját énünk egyes részeihez kötött.

Feladat
Ma gondolkozzon el azon, hogy ki az, akivel újra kapcsolatot kellene teremtenie. Induljon el felé és terjessze ki önmagát, hogy megszüntethesse a fájdalmat, amiben része volt. Érezze a kapcsolatot ezekkel az emberekkel és kösse újra a szálakat, amelyek hozzájuk fűzték.

29. Csak az az igazság, ha mindenki nyer

A verseny vagy hatalmi harc bármely formájába, ha mi nyerünk és mások veszitenek, akkor csak idő kérdése, hogy mikor ütnek vissza. Az egyetlen működőképes helyzet az, ha mindenki nyer, mert az nem a hamis gazdagság elvére épül, hanem az energia magasabb szintre való áramlására.
A kompromisszum nem az igazság, csupán mindegyik fél felad valamit abból, amit ő akar. Ha felhagyunk a kommunikációval és elfogadjuk a kompromisszumot, mindenki úgy fogja érezni, hogy vesztes és hogy áldozatot hoz. Ha folytatjuk a kommunikációt vagy a tárgyalásokat és nem érjük be annál kevesebbel, mint hogy mindenki nyertesnek érezze magát, akkor új szinten integráljuk a helyzetet. A hatalmi harc minden résztvevője részesül az igazság energiájából, még ha a közvetlen megnyilvánulásából nem is. A nézőpontok ötvözetéből együttes erővel kialakitják az új álláspontot, ami maga lesz az igazság.

Feladat
Ma válassza ki egyik ellenfelét. Szánja rá magát, hogy egyeztessen vele, egészen addig, amig mindketten úgy nem érzik, hogy elhatározásra jutottak és közös, új álláspontot, ami maga lesz az igazság.

Feladat
Ma válassza ki egyik ellenfelét. Szánja rá magát, hogy egyeztessen vele, egészen addig, amig mindketten úgy nem érzik, hogy elhatározásra jutottak és közös, új álláspontot alakitottak ki -olyat, amelyben mindenki jól jár.

28. A bőség annak az eredménye, ha hajlandók vagyunk elfogadni

Azt mondjuk, hogy vágyunk olyan dolgokra, amelyek hiányoznak nekünk. De ha magunkba nézünk, rájövünk, hogy ami hiányzik, azt nem akarjuk. Azért nem akarjuk, mert valamiért félünk tőle. Például, ha úgy gondoljuk, hogy egy jó ember nem lehet gazdag, nem élhet bőségben vagy nem lehet része sok szexuális kielégülésben, akkor vagy jók leszünk gazdagság nélkül, vagy rosszak a bőségben. A félelem erősebb a bőség birtoklásának vágyánál, mert azt hisszük, hogy az rossz. Minél többet panaszkodunk amiatt, amiről azt hisszük, hogy hiányzik nekünk, valójában annál jobban félünk tőle. Ha megvizsgáljuk az eszmerendszerünket és a félelmünk szintjét, akkor rájöhetünk arra, hogy önmagunkat csaptuk be azzal kapcsolatban, hogy mire is vágyunk.
A baj nem a helyzetben és nem egy másik személyben van, hanem bennünk. Ha hajlandók vagyunk megváltoztatni a hozzáállásunkat, bátorságot meriteni és egy másik szinten megnyitni önmagunkat, meglelni a rejtett félelmeinket és megvizsgálni az értékrendünket, akkor képesek leszünk meglátni azt, ami akadályozza a bőségünket és megszabadulni tőle. Kiderül, hogy valamilyen gondolat vagy érzés (bűntudat, félelem) erősebb bennünk a vágynál.

Feladat
Ma hagyja előtörni azokat a rossz érzéseket, amelyek megakadályozzák abban, hogy megkapja, amire vágyik. Szabaduljon meg attól az érzéstől vagy hittől, ami útjában áll annak, amit megkaphatna. Képzelje el, hogy eltölti az, amire vágyik.

27. Ami a másikban ellenkezést vált ki belőlem, az nem fog elmúlni addig, amig el nem fogadom

Az, ami ellenkezést vált ki belőlünk, nem fog elmúlni. Ha valamilyen próblémánk van valakivel vagy egy helyzettel, az azért van, mert tanulnunk kell valamit tőle vagy belőle. Minél jobban igyekszünk eltávolodni tőle, annál inkább foglyai leszünk ennek a helyzetnek, mert az ellenállás bennünk van és akadályoz minket. Ha elfogadjuk azt, aminek eddig ellenálltunk, megbocsátunk a másiknak, közeledünk hozzá és felszabaditjuk önmagunkat, hogy képesek legyünk előrelépni.

Feladat
Ma gondoljon arra az emberre, aki a legerősebb ellenérzést váltja ki Önből. Képzelje azt, hogy leküzdi az Önöket elválasztó távolságot. Képzelje el, ahogy a saját fénye egybeolvad ennek az embernek a fényével. Amikor úgy érzi, hogy a két fény eggyé vált, maradjon meg ebben a békességben. A nap folyamán ellenőrizze, hogy megvan-e még ez a békesség. Ha valami megzavarta, akkor lehet, hogy Ön az ellenállás újabb rétegébe jutott. Ismét közeledjen a másik felé, amig a fényük egybe nem olvad, egészen addig, amig el nem éri a teljes béke állapotát.

26. Ha kiszolgáltatottnak érzem magam és szükséget szenvedek valamiben, akkor lemondok róla és elkezdek bizni

A legfélelmetesebb dolog, ha kiszolgáltatottnak érezzük magunkat és szükséget szenvedünk valamiben, az, ha lemondunk arról, amire érzésünk szerint szükségünk van. Ez az egyetlen módszer, ami sikerhez vezet. Ahányszor lemondunk valamiről, amihez ragaszkodtunk, vonzóbbak leszünk és sokkal inkább partnerei a társunknak, ami közelebb viszi hozzá és romantikusabbá teszi a kapcsolatunkat. Ha nem tudunk lemondani és nem tudunk bizni, akkor kolonccá válunk a társunk nyakán, miközben függőségünkkel és azzal, hogy nincs bennünk semmi vonzó, taszitjuk őt magunktól. Minél jobban függünk tőle, annál kevésbé vagyunk vonzók számára. Ellökjük őt magunktól, miközben foggal-körömmel próbálunk ragaszkodni hozzá.
A függőség olyan helyzet, amikor elvenni próbálunk anélkül, hogy képesek lennénk elfogadni. Ha igazán fontos nekünk a kapcsolatunk, akkor lemondunk arról, amiről azt hisszük, hogy szükségünk van rá. Igy kimozdulunk a saját állásainkról és bizunk benne, hogy miközben ott állunk üres kézzel, valami jót fogunk kapni ahelyett, amit feladtunk. Ha nincs rá szükségünk, akkor megkaphatjuk és ha lemondunk róla, akkor képesek leszünk elfogadni.

Feladat
Ma képzelje el, hogy mindazt, amire szüksége van, Isten kezébe helyezi. Hagyja, hogy ez a Felsőbb Lény döntse el, hogy szüksége van-e rá valóban és hogy mi az, amit kapni fog. Tekintsen bizakodva a jővőbe és higgye, hogy jó dolgok várnak Önre. Bizzon! Ha képes bizni, akkor előbbre tud majd lépni.

25. Ha kimerült vagyok, akkor szerepet játszom

Sokszor kerülünk kimeritő szerepekbe, amelyek kiégéshez vezetnek, mert azt a szerepet játsszuk, amilyennek nézetünk szerint lennünk kellene. Ha egy szerep vagy a szabályok, vagy kötelességek vezérelnek tetteinkben, akkor lehet, hogy jól cselekszünk, de rossz a motivációnk. Saját választásunk helyett a megszokás irányitja tetteinket. Ezáltal szükségtelen dolgokat teszünk vagy azért csinálunk valamit, hogy bizonyos érzéseket elkerüljünk, vagy azért, hogy meggátoljuk azt, hogy jó dolgokat kapjunk.
A választás energiával tölt fel minket. Ha nagyon kimerültnek érezzük magunkat, akkor tűzzünk ki apró célokat önmagunknak. Ha elérjük az egyik apró célt, akkor általa energiát nyerünk. Ha egy szerepet adok-kapok helyzetté akarunk változtatni, amelyben áramlik az energia, akkor saját választásunk vezéreljen a tetteinkben, ne az, hogy szerintünk igy kellene cselekednünk. Legyünk képesek arra, hogy jó okkal tegyük azt, ami jó.

Feladat
Ma keressen az életében egy olyan területet, ahol kimerültnek érzi magát. Képzelje el, hogy ez a kimerült énje álarc vagy álruha. Távolitsa el az álarcot és nézze meg, hogy ki van mögötte. Lehet, hogy egy családtagot talál vagy egy szörnyet, vagy egy kisgyereket, vagy támogatásra szoruló önmagát, amint valamilyen fájdalmas érzéssel küzd. Tegye fel a kérdést, hogy miben segithetne és segitsen .
Képzelje el, hogy átöleli önmagát vagy azt, akire rábukkant és közben támogatja és vigasztalja. Szeretetében engedje magába olvadni ezt a valakit. Ez egy űrt fog betölteni Önben és az energia, ami elkezd áramlani, begyógyitja azt a területet, ahol eddig konfliktusa volt.

24. Ha valaki megsért, akkor bocsánatot kérek tőle, mintha én lennék a vétkes

A sérelmeknek az a sajátsága, hogy mindig szentül meg vagyunk a saját igzunkról. Olyannyira meg vagyunk erről győződve, hogy nem tudunk továbblépni. Bizonyos emberekre bizonyos szerepeket osztunk, hogy igazoljuk dühünket és ellenük irányuló támadásainkat. Sajnos, miközben ezt tesszük, olyan eszmerendszerhez ragaszkodunk, ami nekünk okoz fájdalmat. Olyan ez, mint amikor valaki utálja a gorillákat és addig menekül és rejtőzik előlük, mig végül véletlenül bezárja magát a gorilla ketrecébe.
Minden sérelem bűntudatot takar. A sérelmeinkkel kivetitjük másokra azokat a dolgokat, amelyek miatt bűntudatunk van. A leghatásosabb módja annak, hogy erre rájöjjünk, ha bocsánatot kérünk azért, amit szeretünk ellenünk elkövettek. Rá fogunk jönni, hogy mi voltunk azok, akik elkövették. Ettől visszatér az érzés és közben megértjük, hogy mit tettünk úgy, hogy magunk elől is eltitkolunk.

Feladat
Ma gondolkodjon el azon, amiben Ön szerint teljesen igaza van és engedje el ezt a dolgot. Gondoljon három emberre, akivel szemben sérelmei vannak és látogassa meg őket, irjon nekik vagy hivja fel őket. Őszintén kérjen tőlük bocsánatot azért, amit Ön szerint Ön ellen tettek. A bocsánatkéréssel felszabaditja önmagát.

23. Azt a szerepet játszom, amit elitélek a szüleimben

Amiben elitéljük a szüleinket, az a lelkünk mélyén ugyanaz, amiben önmagunkat elitéljük. Erre kétféleképpen reagálhatunk. Ha a szüleink egy adott viselkedésformáját elitéljük, arra egyik fajta reakciónk az, hogy eljétsszuk azt a szerepet, hogy megértsük, mi vitte őket erre a viselkedésre. A másik, hogy homlokegyenest ellenkezó módon viselkedünk, mintegy kompezálva azt, ahogyan a szüleink viselkedtek. A szüleinkkel szemben alkotott itéleteinkből olyan szerepeket formálunk magunknak, amelyek önfeláldozáshoz vezetnek a gyermekeinkkel vagy a társunkkal szemben. A sors iróniája, hogy e szerepben annak az érzésnek a foglyai vagyunk, amelyet a szüleinkben elitéltünk.

Feladat
Ma vizsgálja meg, hogy mi az, ami elitélt a szüleiben. Figyelje meg, hogy azonos vagy ellentétes módon viselkedik-e. Vegye észre, ha olyan szerepet játszik, amelyben jó cselekedetei vannak, de nem tud kapni, ami végső soron kiégéshez vezet. Ha megérti a szülei helyzetét és ha hajlandó nekik megbocsátani, az mindannyiukat felszabaditja. Engedje, hogy Isten szeretete segitsen Önnek megbocsátani és mondja tiszta szivből: "Isten szeretetében megbocsátok Neked, Anya. Isten szeretetében megbocsátok Neked, Apa."

22. Minden kapcsolat folyójában a hid a fontos, nem a partok

Egy kapcsolatban sokszor előfordul, hogy úgy érezzük, ha mi tennénk meg az első lépést és engednénk a másiknak, akkor elsikkadna az, ami számunkra fontos. Ennek éppen az ellenkezője igaz: ha hidat épitünk a társunk felé, akkor a mi álláspontunk összehangolódik és ötvöződik az övével. A fontos az, hogy ne a partért harcoljunk a folyó egyik oldalán, hanem helyette épitsünk hidat a társunk felé. Amint ezt megtetük, mindkét fél úgy fogja érezni, hogy meghallgatták és reagáltak az igényeire. Mindketten elégedettek lesznek, mert az új felállás mindkét fél igazságát figyelembe veszi és igy együttműködés jön létre köztük.

Feladat
Ma gondoljon valakire, akitől távol érzi magát és képzelje el, hogy hidat épit az Önöket elválasztó szakadék fölé. Amint a hid eléri a túlsó partot, érezze, hogy a másik elindul Ön felé és Ön is elindul felé. Érezze, hogy az energia árad Ön felől az illető felé és forditva. Tapasztalja meg, hogy ez milyen jó érzés. Vegye észre, mennyire jó mindkettejük számára, ha megindul a hidon a forgalom és hogy ez mennyire megváltoztatja az eddigi helyzetet. Ha hidat épit, akkor nemcsak az egyik folyópart az Öné, hanem mindkettő -és általa az egész folyó is.

21. A kreativitás minden igényemet kielégiti

A szükségleteink elhitetik velünk, hogy hogy hiányt szenvedünk valamiben, ami csak az adott helyzetben pótolható. Igy csőlátásunk lesz és korlátozzuk saját reakciónkat, megvalósitásainkat és elhatározásainkat, amelyek egy adott helyzetben előfordulhatnának.
A kreativitás annyit tesz, mint széles látókörűen nézni a világra vagy bármely helyzetre, a mások iránti szeretetünkből származik és ezért kifelé nyitott.

Feladat
Ma egy kreativ feladat vagy valami új dolog várja, valami, ami felszabaditja és megmenti a szükségletétől. Mi ez a kreativ tett vagy feladat? A kreativitásnak milyen formája szabaditaná fel Önt és egész bolygónkat is? A kreativitás az Ön szeretetajándéka a világnak. Ma kinek adja ezt az ajándékot?

20. Ha olyanokhoz csatlakozom, akik elszigetelődtek, ők meggyógyulnak, én meg ajándékot kapok

Ha a körülöttünk levők visszahúzódtak és elszigetelődtek, mert az élettapasztalataik fájdalmasak voltak, akkor vegyük észre, hogy szükségük van ránk. Lényegében az élet minden próblémája visszavezethető erre a visszahúzódásra. Képesek vagyunk arra, hogy megtaláljuk azt a barlangok, ahova behúzódtak, megálljunk előtte, elárasszuk őket a szeretetünkkel és közben mosolyogjunk, mert annyira szeretjük őket, hogy megtaláljuk a rejtekhelyüket.
Ha csatlakozunk hozzájuk, akkor a szeretetünk segitségével elindulnak a gyógyulás útján és célhoz is érnek. Újra képesek lesznek előrelépni. Ahogy a gondoskodásunk következtében előrelépnek, kilépnek az elszigeteltségükből, betegségükből és fájdalmukból és ezzel megajándékoznak bennünket.

Feladat
Ma keressen valakit, aki visszahúzódott és nyújtsa felé a kezét. Gondolatban legyen vele, lélekben induljon el felé, még mielött fizikailag közeledne hozzá. Képzelje maga elé, ahogy találkoznak. Gondoskodása, szeretete és figyelme rengeteget fog jelenteni számára -és az Ön számára.

19. Az igazság a kötelékek létezése

Látszatvilágban élünk, ahol úgy tűnik, mintha mindenki egyedül lenne. Olyanok vagyunk, mint a szigetek a tengerben: ha a tenger kiszáradna, egyetlen szárazfölből emelkednénk ki. Hasonló módon, bár úgy érezzük, mintha külön entitások lennénk, az elménk legmélyebb rétegében csak egyetlen elme létezik. Ez az össz-elme, a szeretet elméje. Aki megvilágosodik, az az egész világot egységként érzékeli. Aki bepillantást nyer a mennyországba, az rájön, hogy a magasabb tudatosság igazsága az egység, az egységesség. Ezért van az, hogy a világ gyógyulásának titka a közeledésben és az elkülönülés illuziójának leküzdésében rejlik.

Feladat
Ma reggel hunyja be a szemét és képzelje el magát csecsemőként az anyja karjában, amint apja és egész családja körülveszi. Érezze, hogy mennyire szeretik. Talán nincs meg mindenük, nincs sok pénzük vagy nagy házuk, de együtt vannak , örülnek Önnek és hálásak azért, hogy velük van. Érezze, hogy mennyire szeretik, függetlenül attól, hogy mit gondol és hogy miben hisz. A szeretetük és az Önnel való kapcsolatuk erős kötelék. A fájdalom látszata mögött ott van a kötelékek igazsága. Feledkezzen meg az elkülönültség érzéséről. Csak arra gondoljon, hogy mennyire szeretik és mennyire szükségük van Önre.
Este képzelje el, hogy Isten tartja karjában. Feledkezzen meg a gondjairól és az aggályairól, mindenről, ami nyomasztja és hagyja, hogy ringassák, mint egy kisdedet. Érezze a szeretet köteléket Istennel. Érezze, hogy elárasztja az erő, hogy kiárad Önből a szeretet az egész világban és megteremti a kötelékek hálózatát, a világosság hálózatát. Érezze otthon magát. Nincs semmi tennivalója és nem kell mennie sehova. Csak ön van, a gyermek, akit eláraszt a szeretet.

18. Az áldás az önfeláldozás ellenszere

Amikor olyan helyzetben vagyunk, amelyben áldozatot hozunk, akkor értéktelennek tartjuk önmagunkat. Úgy érezzük, hogy nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy egyenlő felek legyünk és kényszert érzünk, hogy feladjuk önmagunkat és csak másokért tegyük, amit teszünk.
Az áldás az áldozat ellentéte: arra vágyunk, hogy a másik félnek és az adott helyzetnek jó legyen. Az áldás olyan, mintha azt mondanánk: "Erős vagyok. Képes vagyok adni ebben a helyzetben és az áldásom jobbá teszi ezt a helyzetet. Nincs szükségem arra, hogy önfeláldozó legyek. Képes vagyok áldást adni."
Ha az energiánkat, a szeretetünket és a jókivánságainkat adjuk, akkor megváltoztatjuk a helyzetet. Ha eddig úgy éreztük, hogy önmagunkat adtuk fel, most kezdjük felismerni saját értékünket.

Feladat
Ma áldjon meg mindenkit, különösen akkor, ha kisértést érez rá, hogy itélkezzen valaki felett. Mondjon le az itélkezésről, mondjon le arról a kisértésről, hogy önfeláldozó legyen és áldjon meg mindenkit, akivel kapcsolatba kerül.

17. Bármilyen konfliktusban eltérő módon viselkednek de azonos módon éreznek

Az igény, hogy valamilyen elhatározásra jussunk és annak a kulcsa, hogy egy konfliktust helyrehozzunk, az a felismerés, hogy habár mindenki másképpen fejezi ki magát, az érzések mindkét félben ugyanazok. Például a félelem megnyilvánulhat harcban vagy menekülésben, a bűntudat megnyilvánulhat visszahúzódásban vagy támadásban. Mindkét esetben az eltérő reakciók egy és ugyanazon tőről fakadnak.
Ha elkezdünk az érzéseinkről beszélni, akkor olyan, bizalmas hangulatot teremthetünk, amelyben van egy közös pontunk. Ebből a közös pontból, ebből az egyetértésből kibontakozik a megértés és a közelség. Bármit élünk is át, az érzékelteti azt, amit mások átélnek, még ha a viselkedésük homlokegyenest az ellentéte is a miénknek.

Feladat
Ma figyeljen oda azokra az emberekre, akikkel konfliktusban áll. Szánjon rá időt és gondolkozzon el azon, hogy mit érez ebben a helyzetben. Ha már jól megérti ezt az érzést, akkor küldje el a másik félnek azt, ami hite szerint meggyógyitja azt az érzést, amelyben osztoznak és áldja meg őt.

16. A dominancia igénye a félelemből származik

Ha olyan helyzetben vagyunk, amelyben dominanciára törekszünk, vagy ha valaki rajtunk akar uralkodni, akkor az valószinüleg a lelkünk mélyén rejlő, ijedt gyerektől származik. Ha valaki uralkodni próbál rajtunk, akkor úgy kell erre reagálnunk, mintha ijedt gyermek lenne. Ha erre az igényre megnyugtatással és támogatással reagálunk, akkor nem fogjuk úgy érezni, hogy elnyomnak minket.
Ha mi akarunk uralkodni, akkor lényünk egyik része fél. Ha beszélnénk a félelmünkről, nemcsak megkönnyebbülénk, hanem egyúttal nagy ajándékot is adnánk a másik embernek. A beszéd, a másik iránti érdeklődés és a megbocsátás meggyógyithatja a félelmet, egyúttal nagy ajándék a másik ember számára is.

Feladat
Ma minden olyan helyzetben, amikor úgy érzi, hogy dominál, közölje a félelmét azzal a személlyel, akit elnyom. A beszéd kigyógyit a félelemből. Minden olyan helyzetben, amikor másvalaki uralkodik Ön fölött, bánjon úgy vele, mintha ijedt gyermek lenne. Ha érdeklődést mutat, azzal kigyógyitja a félelemből. Minden olyan helyzetben, ahol a dominancia nyilvánul meg, forduljon a másik felé, beszélgessen vele és bocsásson meg neki és önmagának is.

15. Ha azt akarom, hogy egy bizonyos igényemet kielégitsék, akkor azt adom, amire érzésem szerint szükségem van

Minden fájdalom abból származik, amire érzésünk szerint szükségünk van és félelemből, hogy ezt nem kapjuk meg. Más szóval: félünk attól, amit elveszithetünk vagy attól, amivel kapcsolatban úgy érezzük, hogy hiányzik és ahelyett, hogy elfogadnánk a félelmünket, elnyomjuk és ellenállunk neki, ami fájdalmat okoz. Minél kevésbé fogadjuk el a félelmünket, annál jobban fáj, minél jobban ellenállunk, annál nagyobb a félelem és a fájdalom.
Bizonyos helyzetekben az igény burkoltan is megnyilvánulhat. Például lehet, hogy úgy érezzük, hogy több szexre van szükségünk és hogy hajlandóak vagyunk szexet adni a nappal vagy az éjszaka bármely órájában. Azonban lehet, hogy amit adnunk kell, az nem maga az aktus, hanem több szexuális energia. Az adásnak ez a magasabb szintje létrehozza azt, amire érzésünk szerint ebben a pillanatban szükségünk van.

Feladat
Ma vizsgálja meg mélyebben az igényeit. Mi az, amire szüksége van? Adja meg ezt azoknak, akiktől elvárja. Anélkül, hogy rájuk kényszeritené az adományát, adja oda a kiszemelt személyeknek. Adja meg nekik a legnagyobb szükségletének az érzését, adja meg az energiáját. Ha úgy általában mindenkitől szeretne valamit, akkor bőkezűen adjon mindenkinek. Ha egyvalakitől szeretne egy bizonyos dolgot, akkor hasonlóan adjon.

14. Ahhoz, hogy azt kapjam egy kapcsolatban, amit akarok, azt látom és érzem, amit akarok

Az a képességünk, hogy egy kapcsolatban azt képzeljük, lássuk, érezzük vagy akár halljuk, amit akarunk, valóságot teremt. Az agyunk nagy alkotó. Gyakran, ha egy kapcsolat a gyógyulás folyamatában van, olyan mellékhatásokat tapasztalunk, amelyeket nem akarunk és úgy tünik, mintha a dolgok rosszabbra fordulnának. Ha ilyenkor nem tévesztjük szem elől a gyógyulást, amire vágyunk és hagyjuk, hogy lássuk és érezzük, akkor gyorsabban és könyebben elérhetjük a célunkat. Eközben emlékezzünk arra, hogy mi a célunk és mi az igazság: ha nincs benne igazi nagyság, akkor az nem az igazság.

Feladat
Mai célja azt érezni, hogy mire vágyik a kapcsolatában. Gondolja át, hogy mit akar ebben a kapcsolatban. Mi történik? Érezze, majd engedje el. Lássa, majd engedje el. Ne ragaszkodjon ahhoz a képhez, amit maga elött lát, legyen tudatában annak, hogy a saját elméjét programozza. Ez a folyamat segit kinyilvánitani és létrehozni azt a helyzetet, amire vágyik. Ne ijedjen meg, ha kezdetben úgy tünik, mintha a dolgok rosszabbra fordulnának. Ez csak azt jelenti, hogy elkezdödött a gyógyulás és rejtett mérgező anyagok szabadulnak fel és törnek a felszinre. Elközben ne veszitse el a kapcsolata vágyott képét és ossza meg, amennyire csak lehetséges. Ezáltal kimozdul a jelenlegi helyzetéből és megindul a gyógyulás újtán.
Az elme erejének semmi sem szabhat gátat. Az igazságnak semmi sem vethet gátat és az igazság része az öröm, a boldogság és a szeretet.

13. Azért irányitok, mert nem birom elviselni, ha valami túl jó

Az irányitás minden formája önvédelem. Azonban az irányitás csak ápolja és növeli a fájdalomtól való félelmünket. Emögött az a félelem rejlik, hogy ha felhagynánk az irányitással, akkor minden nagyszerű lenne és túl jól éreznénk magunkat. Olyan jó lenne, hogy feloldódnánk ebben az érzésben, teljesen elvesznénk, megszűnne minden cél és meghalnánk. De az a helyzet, hogy csak az egónk próbál halálfélelmet kelteni bennünk. Ha felhagynánk az irányitással, nem mi halnánk meg, csak az egónk és akkor úgy éreznénk magunkat, mintha a mennyországba kerültünk volna.

Feladat
Ma vizsgálja meg az életét. Milyen szembeszökő irányitást lát benne? Ne feledje, hogy képes arra, hogy másokkal irányittassa önmagát. Ez alapvető dolog és mégsem ismerjük fel. Képesek vagyunk úgy szervezni a dolgokat, hogy ne érezzük nagyon jól magunkat, mert azt hisszük, hogy azt nem birnánk ki. Adjuk fel az irányitást és nagy jutalomban lesz részünk. Ma nagy ajándékot kaphat.

12. Minden védekezés mögött egy régebbi fájdalom rejlik

Minden védelmi vonalunk és mindenki más védelmi vonala mögött fájdalom rejlik. A régi fájdalom ellen védekezünk. A baj az, hogy a védekezés nem feltétlenül gátolja meg a fájdalmat, de feltétlenül meggátolja, hogy jó dolgokban legyen részünk.

Feladat
Ma itt az ideje átélni a védekezés mögé rejtett fájdalmat, bátran szembenézni vele és felismerni, hogy csak a látszat. Keresse meg, hogy miben védekezik Ön vagy valaki más. Ahol más védekezik, ott fájdalom és szükség van. Ha felteszi a kérdést önmagának, hogy mire van szüksége a másiknak és megadja neki, akkor rá fog jönni, hogy az illető feladja a védekezést és elindul Ön felé.
Találja meg önmagában a rejtett félelmeket úgy, hogy azokra a területekre koncentrál, ahol menekülni vagy támadni szokott. Ezek a védekezés legmegszokottabb formái. Most vegyen erőt magán és élje át az érzéseit. Élje át a régi félelmét, amig nem végez vele magában. Ne feledje, egyetlen érzése sem lehet hatalmasabb Önnél. Vegye sorra az érzéseit, amig békére nem lel magában. Miután ezt megtette, akár el is dobhatja a páncélját. A védelemre forditott energiája, valamint a védelmi vonalai mögötti érzésekre forditott energiája felszabadul és a saját életére forditható lesz. Igy ismét visszakerül a keringésbe és ismét tud kapni.

11. Ha úgy akarunk manipulálni valakit, hogy a bűntudatát akarjuk felébreszteni, a saját szivünk törik össze

Az összetört sziv azt jelenti, hogy vesztettünk egy hatalmi játszmában. Alapvetően kisérlet arra, hogy a másikban bűntudatot gerjesszünk azzal a céllal, hogy eleget tegyen az elvárásainknak vagy azt tegye, amit mi akarunk. Ez az érzelmi zsarolás egyik fajtája. Az, hogy megpróbáljuk a másikat irányitani, sem boldoggá nem tesz, sem az igényeinket nem elégiti ki, csak még véresebb hatalmi játszmához vezet.

Feladat
Ma, ahelyett, hogy távolodna a társától, közeledjen hozzá. Ne használja az érzéseit úgy, mint egy furkósbotot, hogy rávegye a társát arra, amire akarja. Ahelyett, hogy harcolna a társával és különféle manipulációs technikákat alkalmazna vele szemben, adjon neki ajándékot. Ez lehet vásárolt tárgy vagy érzelmi ajándék, a lényeg az, hogy önként és teljes szivvel adja.
Azt azonban tudnia kell, hogy ha valaki szakitott Önnel, az ajándéktárgyat is a manipuláció eszközének tekintheti és mint ilyet, elutasithatja. Ebben az esetben adjon inkább lelki ajándékot, például megbocsátást, elengedést, hálát vagy kötöttségek nélküli szeretetet. Amekkora ajándékot ad, olyan mértékben lesz Ön szabad.

10. Ha felismerjük azt, ami összeköt, akkor szeretetben, megbocsátásban és örömben van részünk

A kötelékek megléte a dolgok természetes állapota. Nem mi teremtjük újra, csak felismerjük azt, ami már létezik. Ha rákövünk erre, akkor átlépünk az elkülönültség illúzióján és megtapasztaljuk az együttlét érzését, ami energiával tölt fel és megerősit. Önmagunkban érezzük a teremtőerőt.
Ha ragaszkodunk az elkülönültség illúziójához, akkor elszalasztjuk az alkalmat arra, hogy meggyógyuljunk és ezáltal még nagyobb fájdalmat és látszólagos elszigeteltséget okozunk magunknak.
A gyógyulás egyik formája, hogy térjünk vissza oda, ahol a fájdalom kezdődött, és teremtsünk újra kapcsolatot mindenkivel. Miután az elkülönültség téveszméje tisztázódik, a kötelékek meglétének tudata lép a helyébe és megtapasztaljuk a szeretetet, a gondolataink megosztását, ami megbocsátást nyújt és örömet.

Feladat
Ma vizsgálja meg azt a területet, ahol eltávolodást érzékelt és vegye észre a létező kötelékeket. Lehet, hogy eddig csak a különbségekre figyelt. Most nézzen a dolgok mélyére és vegye észre azt, ami összeköti az emberekkel, keresse azt, ami közös Önben másokkal és amiben egy velük. Amint egy közös pontos felismer, a többi is megmutatkozik.
Ha nehéz helyzetben van, akkor gondoljon arra, ami közös Önben másokkal, mert ily módon észre fogja venni a köteléket, a gyógyulás módját, a szeretetet és az örömet. Meglátja, milyen bőségben lesz majd része.

9. Ha elvenni próbálok valamit, akkor elutasitásban lesz részem

Ha lopva el akarunk venni valamit a társunktól annak leple alatt, mintha adnánk, akkor megbántásban, elutasitásban és szivfájdalomban lesz részünk. Ha úgy érezzük, hogy elutasitanak, akkor vessünk egy pillantást arra a helyzetre amelyben azért adtunk, hogy elvegyünk valamit cserébe. Akkor érezzük magunkat elutasitva, ha rácsapnak a mézes bödön felé nyúló kezünkre.
A teljességnek nincsenek elvárásai. Senki sem utasithat el bennünket, ha semmire sincs szükségünk. Ha úgy megyünk előre, hogy csak adun és semmit sem kérünk cserébe, akkor nem fognak félrelökni, mert olyankor ellenálhatatlanok vagyunk. Nem számit, hogy a másik ember hogyan viselkedik, mert nem akarjuk irányitani, hogy az igényeinknek megfeleljen. Akkor is szeretjük őt, ha félrelök, mert semmit nem akarunk kapni tőle.
Senki sem állhat útjába a szeretetünknek, annak, hogy adunk. És ez az, amit igazán akarunk: adni. Adni lehet akár több ezer mérföldnyi távolságból is. Csak akkor érhet sérelem, ha azért adunk, hogy kapjunk.

Feladat
Ma engedje el azt, ami kapni akart és adjon teljes szivvel. Támogassa a társát anélkül, hogy bármit is elvárna cserébe. Adni nem annyit tesz, mint manipulálni vagy áldozatot hozni azért, hogy valamit kapjunk helyette. Ha igazán adunk, azzal előrelépünk, kinyilunk, lélekben nagyobbá és jobbá válunk. Ezáltal elnyerjük és élvezhetjük annak a gyümölcsét, hogy adtunk -vagyis magát a szeretetet.

8. Minél jobban irányitom a társamat, annál unalmasabbá válik

Amikor a kapcsolat elkezdődik, a társunkat rendkivül vonzónak látjuk. Elragadtatással és izgalommal tölt el a lénye. Később ugyanazok a dolgok, amelyek kezdetben izgalmasak voltak, veszélyessé válnak számunkra. Próbáljuk ellenőrzésünk alá vonni őket és lezárni a vonzó tulajdonságoknak ezt a területét, mert azt akarjuk, hogy csak nekünk legyen részünk benne, másnak ne. Persz, ez igy nem lehetséges. Ha a vonzó tulajdonságokat valamelyik területen elzárjuk, akkor azok elkezdenek minden területen megszűnni. Ha irányitani akarjuk a társunkat, hogy biztosak lehessünk benne, azáltal unalmassá tesszük. Mi magunk teremtjük meg az unalmat a magunk számára.
Ha hajlandók vagyunk feladni az irányitást és hagyjuk, hogy a társunk vonzó legyen, akkor felkavarjuk magunkban a félelmet és a fenyegetettség érzését. Ha hajlandóak vagyunk ezt megtenni, akkor újra részünk lehet a kezdeti izgalomban. Ha ez túl ijesztő a számunkra, akkor ahelyett, hogy a társunkat korlátoznánk, közöljük vele a félelmünket, mert ez az út a gyógyuláshoz vezet. Az, hogy a társunk vonzó, mindenki számára ajándék, ugyanúgy, mint az, hogy mi magunk vonzók vagyunk.

Feladat
Ma kezdje el a felszabaditani a társát az irányitása alól. Lehet, hogy itt az ideje beszélni neki arról a félelméről, hogy vonzó adottsága miatt elveszitheti őt. Mondja el neki, hogy mennyire fontos Önnek és milyen nagyra tartja ezt az adottságát. Mondjon le az irányitásról. Mondjon le a zsarolásról. Hagyja, hogy a társa önmaga legyen és gyönyörködjön benne.

7. A társam nem azért van, hogy kielégitse a vágyaimat

Egy kapcsolat eleje gyakran valami csodálatos ragyogás. Azt hisszük, hogy az a kapcsolat a mennybe repit, hogy megtaláltuk azt az embert, akitől mindent megkaptunk, amire szükségünk van. Ha mégsem igy történik, akkor rögtön pokollá válik a kapcsolat.
Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, azt hinni, hogy a társunk dolga úgy gondoskodni rólunk, mintha az édesapánk vagy az édesanyánk lenne. Ha azt várjuk el tőle, hogy megadja nekünk, amire szükségünk van, azzal lényegében lehúzzuk a kapcsolatot, mert akár megadja azt, ami nekünk kell, akár nem, minden rossz érzésünkért őt fogjuk hibáztatni. Ha valamilyen szükségletünk nincs kielégitve, el fogjuk várni tőle, hogy áldozatot hozzon értünk, azért, hogy gondoskodjon rólunk. Ily módon bármit tesz is a társunk, úgysem leszünk elégedettek. Egy kapcsolatnak nem ez a célja.
Egy kapcsolat célja a boldogság, ami nem attól függ, hogy a társunk teljesiti-e a mi vágyainkat. A boldogság forrása az, ha mi magunk képesek vagyunk kapcsolatot teremteni, adni és kapni és áthidalni a különbségeket, hogy a bizalom magasabb szintjén ötvözzük a kapcsolatunkat.

Feladat
Ha úgy érzi, hogy nem boldog, akkor vizsgálja meg a magatartását a társával szemben. Ha úgy érzi, hogy az ő életcélja az Ön igényeinek való megfelelés, akkor változtasson a hozzáállásán. Lépjen túl ezen a hibán. Döntsön máshogy. Vegye észre, hogy a társa azért van, hogy közösen teremtsenek, hogy kapcsolódjanak egymáshoz, beszéljenek egymással, együtt haladjanak előre, kéz a kézben és együtt gyógyitsák a sebeiket, amig teljesen boldogok nem lesznek.

6. A másik személy, aki részt vesz ebben a kapcsolatban, az én csapatom tagja

A felismerés, hogy valakivel egy csapatban játszunk, lehetővé teszi, hogy kapjunk tőle. Leht, hogy ő az, aki közbelép és segit nekünk. Más emberek tudnak adni nekünk ugyanúgy, ahogy mi is tudunk adni másoknak.

Feladat
Ma tegye fel magának azt a kérdést, hogy valóban úgy viselkedik-e mintha az Önnek kapcsolatban levő emberek, különösen a legközelebb állók, a csapattársai lennének. Tudatában van-e annak, hogy ők is részei az életben való előrehaladásának, hogy őáltaluk több esélye van arra, hogy nyerjen? Rájött-e arra, hogy ha ők sikeresek, akkor Ön is az? Vagy idegenként kezeli őket? Vagy úgy viselkedik, mintha az ellenségei lennének? Harcol velük azért, hogy kinek az igényeit elégitség ki elöször? Ha vesztenek vagy ha kudarcok érik őket, az nem véletlen. Ez azért van, mert Ön versenyzett velük, mintha az ellenfél csapatában lennének, hogy megmutassa nekik és az egész világnak, hogy Ön a jobb.
Kezdje azzal a napot, hogy kiválaszt valakit, aki közel áll Önhöz, a családban vagy a munkahelyén, akivel úgy bánt, mintha az ellenfél csapatában játszana. A nap hátralevő részében viszonyuljon úgy hozzá, mint a saját csapattársához, előbb gondolatban, majd érzésben, legvégül cselekedeteiben.
Ma este válasszon valakit, akit igazán szeret -a társát vagy valakit, aki kedves Önnek- és gondoljon rá úgy, mint a csapattársára. Ha ő győz, Ön is győz, ha sikert arat, az az Ön sikere is. Támogassa őt. Legyen találékony abban, hogyan állhatna oda a legjobban az Önnek legkedvesebb személy mellé.

5. Az elkötelezettség és a szabadság egy és ugyanaz

Az elkötelezettség más szóval annak a mértéke, hogy mennyire adjuk magunkat egy adott helyzetben. Sokan azért félnek az elkötelezettségtől, mert azt hiszik, hogy az rabszolgaság vagyis elvész a szabadságuk. Ez a félelem gyermekkori szabadsághiány következménye vagy olyan kapcsolatokból fakad, amelyben feladták önmagukat azért, hogy másoknak megfeleljenek. Ez a hamis elkötelezettség, olyan képzettársitás, amivel mindenkinek szembe kell néznie és amit meg kell gyógyitani a kapcsolatainkban. Ez az, ami rabságban és áldozat szerepben tart bennünket.
Az elkötelezettség sem nem rabszolgaság, sem nem áldozat. Az elkötelezettség maga a szabadság. Kétfajta szabadság létezik. Az egyik a dolgoktól való függetlenség szabadsága, olyan szabadság, amelyben elmenekülünk attól, ami zavar. A másik az igazi szabadság, ami belülről fakad, a dolgok felé irányuló szabadság, olyan szabadság, amit minden helyzetben, az elkötelezettségünk és annak hatására érzünk, hogy adunk. Például, ha olyan munkánk van, amit nyűgnek érzünk, ami áldozat, mert kényszerből csináljuk, akkor nincs benne semmi öröm és nem kapunk semmit belőle. Úgy érezzük, hogy nincs választási lehetőségünk. De ez nem igaz. Mindig van választási lehetőségünk. Választhatjuk azt is, hogy elkötelezetten, teljes szivvel végezzük a munkánkat. Ez a választásunk lehetővé teszi, hogy túllépjünk a munkakörünk szabta határokon és érezzük az elkötelezettség szabadságát.
Van-e élet azután is, hogy elköteleztük magunkat? A válasz: igen, mert amit adunk, az szabaddá tesz. Ez a szabadság lehetővé teszi, hogy meglegyen a mozgásterünk éa hogy oly módon kapjunk, ahogy azelőtt nem. Lehetővé teszi, hogy megbékéljünk önmagunkkal és ne kelljen félreállnunk vagy menekülnünk. Az elkötelezettség segit arra összpontositani, ami fontos és segit felépiteni az életünket.

Feladat
Ma az a dolga, hogy valaki vagy valami iránt elkötelezze magát. Valakit azért kell választania, mert ez a választás jobbá teszi őt. Amennyivel jobb lesz ennek az embernek az élete, annyival fogja Ön szabadabbnak érezni magát. Tehát, ki az? Úgy lesz képes kapni, ha tud adni. Ha valamit választ, aminek többet kell adnia önmagából, vajon mi legyen az? Bármi vagy bárki iránti elkötelezettsége a szabadságot jelenti.

4. Nem én bocsátok meg, hanem rajtam keresztül bocsátanak meg

A megbocsátás olyasmi, amit választunk: egy kérés, hogy felszabaduljunk, hogy felszabaditsuk a helyzetet és a környezetünkben lévő embereket. Ez nem olyasvalami, amit mi magunk teszünk. Ez a mi választásunk, ami lehetővé teszi, hogy a kegyelem átáramoljon rajtunk és megváltoztassa a dolgok állását.
Olyan helyzetekben, amelyek meghaladnak minket, ahol nem látjuk a kiutat, illetve ha teljesen el vagyunk keseredve és nagy fájdalomban van részünk, akkor kérjük a Fennvalónkat, hogy adjon megbocsátást. Igy ki tudunk mozdulni a nemakarásból és a félelemből és hagyjuk, hogy a Fennvaló cselekedjen helyettünk.

Feladat
Ma háromszor -reggel, délben és este- üljön le és válasszon ki egy olyan helyzetet, amelyet megoldhatatlannak lát, amellyel kapcsolatban úgy érzi, hogy túlnőtt Önön. Szánjon rá öt percet, hogy elgondolkozzon ezen és kérje meg a Fennvalót, hogy segitsen és adjon megbocsátást, hogy a helyzet ezáltal megváltozzon.
Ez a szabadulása napja. Hagyja, hogy elárassza a megbocsátás áldásos ereje. Ez szabaddá teszi és ráébreszti arra, hogy a Fennvaló kegyelméből bármi lehetséges.

3. A megbocsátás megváltoztatja a nézőpontunkat

A megbocsátásban az a legszebb, hogy felszabadit a megrögzöttségünkből. Felszabadit az áldozat szerepéből és az olyan helyzetekből, amelyek nincsenek inyünkre. A megbocsátás megváltoztatja a nézőpontunkat. És ha valamit másképpen látunk, akkor már változik is az életünk. Alapvetően minden gyógyulási folyamat lényege, hogy megváltoztassuk a nézőpontunkat és más megvilágitásban lássuk a dolgokat. A megbocsátás lehetővé teszi számunkra, hogy olyan módon éljünk, ami az adott helyzet fölé emel bennünket, ily módon a helyzet is megváltozik.
Vannak, akik attól félnek, hogy a megbocsátás örökre az áldozat szerepébe zárja őket és újra meg újra kihasználják őket. Ez azért nem igaz, mert a megbocsátás a kapcsolat jellegét változtatja meg és egyúttal megváltoztat minket is és a másik felet is. Ha úgy érezzük, hogy nincs kiút egy adott helyzetből vagy valaki bánt minket, akkor arra van szükségünk, hogy megbocsássunk. Minden próbléma, kisértés, nyugtalanság és minden látszattevékenység, ami valójában elkerülő jellegű, azért van, mert félünk a változástól. A félelmeinket a bűntudatunk mögé rejtjük és mivel nem tudunk szabadulni ebből a helyzetből, sem a rossz érzéseinktől, nem vesszük észre, milyen változást hozna és mennyire meggyógyitana a megbocsátás. A megbocsátás az, ami segit megszabadulni a félelemtől és a bűntudattól egyaránt.

Feladat
Ma vessen egy pillantást az életére. Vegye számba azt, amiben hiányt szenved és a konfliktusos helyzeteket. Ezeken a területeken zsákutcába jutott és nem mer továbblépni. Vizsgálja meg a betegségeit és a sérelmeit, mindegyik mögött egy olyan helyzet rejlik, amikor úgy döntött, hogy nem bocsát meg valakinek. Most időzzön el a betegségein. Emlékezzen arra, hogy minden próbléma hátterében valamilyen kapcsolat áll és minden olyan helyzet, ami látszólag valami mással kapcsolatos, végső soron az emberi kapcsolatainkra vezethető vissza.
A mai nap minden órájában gyakorolja a megbocsátást az élete egy adott területén, akár egy emberhez, akár egy helyzethez kapcsolódóan. Mondja magában a következőket: "Ebben a helyzetben megbocsátok neked (az illető neve), igy én szabad leszek." Egyetlen percnyi abszolút őszinteség, amig kimondjuk ezeket a szavakat, elegendő ahhoz, hogy felszabaditson minket.

"A szeretet több, mint a szerelem! ...aki jól szeret, az idővel nem "kijózanodik", hanem egyre részegebb lesz." (Müller Péter)

Egy csodás könyv került a kezembe, úgy érzem, meg kell osszam a mindennapi gondolatokat Veled, Veletek:)))!

...az emberi kapcsolatokról, a szerelemről, a párkapcsolati feladatainkról szól...
...SZERETETTEL TELVE NEKTEK:)))!



1. A közelség mindent meggyógyit

Bármi bánt minket egy kapcsolatban, bármi miatt vannak kérdéseink, kételyeink vagy fájdalmaink, bármi is a próbléma, a megoldást akkor találjuk meg, ha igazán elkezdünk közeledni a társunk felé. Az, ha a társunkat elérjük és egy magasabb szinten kapcsolódunk hozzá, bármilyen sebet begyógyit.
Elmúlik a fásultság, a kétség, az unalom, a félelem, az önmagunk értékével szembeni kétely és az üresség, ami néha megjelenhet minden kapcsolatban. Ha teszünk egy lépést a társunk felé, az nem jelenti, azt, hogy feladjuk a saját álláspontunkat vagy értékrendünket -csupán annyit jelent, hogy a szeretetben közeledünk feléje.

Feladat
Ma szánjuk időt arra, hogy maga elé idézze a társával kapcsolatos próblémáját.
Képzelje el, hogy elindul felé és érezze, hogy egyre közelebb kerül hozzá. Amikor eléri őt, akkor maga mögött hagyja a próblémákat, a fásulságot, a kételyt és a félelmet és együtt van vele.
Ha bárkivel nézeteltérése van vagy eltávolodott tőle, akkor induljon el felé. Megteheti ezt a szó szoros értélmében vagy felhivhatja az illetőt vagy levelet irhat neki. Őszintén ossza meg vele az érzéseit, nem azért, hogy megváltoztassa őt, hanem, mert az a szándéka, hogy ne hagyja kettejük közé állni ezt a próblémát, mert vele akar lenni, mert fontosnak tartja, hogy elindultak egymás felé és mert fontosabb Önnek a társa, mint az adott próbléma.
Ne hagyja, hogy bármi is megakadályozza a szándékában. A szeretet az, ami leginkább számit. Ne csapja be önmagát! Ha eléri azt, akit szeret, akkor csak hasznára válhat, hogy ez a személy a szövetségese, a barátja, a szerette és végső soron az, aki Önt megmenti.



2. Minden olyan viselkedésforma ami nem szeretet, az a szeretet igénylése

Figyeljen oda azokra a különböző viselkedésformákra, amelyeket a környezetében tapasztal. Melyik szeretetteljes? Melyik nem? Azok a viselkedésformák, amelyek nem szeretetteljes, valójában szeretet kérők. Ha kifejezetten ellenünk irányul a támadás, az azt jelenti, hogy a mi szeretetünket szomjazzák. Ha az ilyen viselkedésre nem úgy reagálunk, hogy védjük magunkat, hanem úgy, hogy közeledünk a támadónkhoz és adunk neki valamit, akkor szövetségesre teszünk szert. A jelenlegi támadónk a jövőben hűséges lesz hozzánk, jóban-rosszban egyaránt. Most azonban neki van szüksége a szeretetünkre.
Vannak emberek, akik nem tudnak szabadulni a fásultságtól, mások meg az ellenségességtől. Emlékezzünk arra, hogy milyen érzés nehéz helyzetben lenne és hogy milyen segélykiáltásokat hallottunk mi, amikor olyan nagy bajban voltunk, hogy azt szóval nem is tudtuk kifejezni. Ugyanigy azok is, akik bennünket támadnak, valójában segitségért kiáltanak és a mi szeretetünkért esedeznek. Ha körülnézünk, észre fogjuk venni, hogy kinek a kérését kell meghallgatnunk, ki felé kell elindulnunk és kin kell segitenünk.

Feladat
Ma gondoljon arra az emberre, aki a legtöbbet támadja Önt az életben. Képzelje el, hogy itt van és hogy közeledik hozzá, megértve, hogy a támadása valójában segitségkérés volt. Vajon milyen segitségre van ennek az embernek szüksége? Hogyan segithetne neki? Hogyan reagálna Ön ösztönösen az ő kérésére? Felhivná? Irna neki? Adna neki valamit? Beszélne vele?
Ha segit ennek az embernek, rá fog jönni, hogy ő az, aki tudja a választ az Ön próblémájára -ha nem most, hát a jövőben. Lehet, hogy ez nem közvetlenül fog megtörténni, hanem a saját elméjének az a része vetitődik ki, amelyet ez az ember képvisel és ha rajta segit, akkor egyúttal magán is segit.