32. Az unalmat az mulasztja el, ha érzelmi kockázatot vállalunk

Az unalom fáradtá, lehangolttá és fásulttá tesz bennünket. A társunkat hibáztatjuk amiatt, hogy nincs kedvünk hozzá -ő tehet róla, mert olyan szörnyen unalmas. Olyan, mintha nem is lenne semmi közünk hozzá. De az unalomnak, mint minden más érzésnek, közvetlenül ahhoz van köze, aki átéli. Az unalom annak az eredéménye, ha valamit magunkba zárunk, ha nem nyilunk meg egy adott helyzetben, mert félünk kockáztatni és félünk az érzéseinkről beszélni.
Ha beszélünk arról, amit eddig nem mertünk elmondani, az izgalmat és új érzelmi energiát jelent számunkra. Ha nem beszélünk azokról a dolgokról, amelyekről úgy érezzük, hogy tönkretehetik a kapcsolatunkat, az elszigetel bennünket egymástól és ezáltal rombolja a kapcsolatot. Ha hajlandóak vagyunk érzelmi kockázatot vállalni, foglalkozni azzal, amivel szükséges, szembenézni azzal, amit átélünk és közeledni a társunkhoz, az elmulasztja az unalmat.

Feladat
Ma tegye fel magának a kérdést, hogy mi az, amit magába zárt. Melyik az a terület, ahol elszigetelődött? Beszéljen erről a társával. Addig beszéljenek róla, amig mindketten elmondanak mindent ezzel kapcsolatban, úgy érzik, hogy mindketten jól jártak, békesség van Önökben és együtt lépnek tovább.