9. Ha elvenni próbálok valamit, akkor elutasitásban lesz részem

Ha lopva el akarunk venni valamit a társunktól annak leple alatt, mintha adnánk, akkor megbántásban, elutasitásban és szivfájdalomban lesz részünk. Ha úgy érezzük, hogy elutasitanak, akkor vessünk egy pillantást arra a helyzetre amelyben azért adtunk, hogy elvegyünk valamit cserébe. Akkor érezzük magunkat elutasitva, ha rácsapnak a mézes bödön felé nyúló kezünkre.
A teljességnek nincsenek elvárásai. Senki sem utasithat el bennünket, ha semmire sincs szükségünk. Ha úgy megyünk előre, hogy csak adun és semmit sem kérünk cserébe, akkor nem fognak félrelökni, mert olyankor ellenálhatatlanok vagyunk. Nem számit, hogy a másik ember hogyan viselkedik, mert nem akarjuk irányitani, hogy az igényeinknek megfeleljen. Akkor is szeretjük őt, ha félrelök, mert semmit nem akarunk kapni tőle.
Senki sem állhat útjába a szeretetünknek, annak, hogy adunk. És ez az, amit igazán akarunk: adni. Adni lehet akár több ezer mérföldnyi távolságból is. Csak akkor érhet sérelem, ha azért adunk, hogy kapjunk.

Feladat
Ma engedje el azt, ami kapni akart és adjon teljes szivvel. Támogassa a társát anélkül, hogy bármit is elvárna cserébe. Adni nem annyit tesz, mint manipulálni vagy áldozatot hozni azért, hogy valamit kapjunk helyette. Ha igazán adunk, azzal előrelépünk, kinyilunk, lélekben nagyobbá és jobbá válunk. Ezáltal elnyerjük és élvezhetjük annak a gyümölcsét, hogy adtunk -vagyis magát a szeretetet.