23. Azt a szerepet játszom, amit elitélek a szüleimben

Amiben elitéljük a szüleinket, az a lelkünk mélyén ugyanaz, amiben önmagunkat elitéljük. Erre kétféleképpen reagálhatunk. Ha a szüleink egy adott viselkedésformáját elitéljük, arra egyik fajta reakciónk az, hogy eljétsszuk azt a szerepet, hogy megértsük, mi vitte őket erre a viselkedésre. A másik, hogy homlokegyenest ellenkezó módon viselkedünk, mintegy kompezálva azt, ahogyan a szüleink viselkedtek. A szüleinkkel szemben alkotott itéleteinkből olyan szerepeket formálunk magunknak, amelyek önfeláldozáshoz vezetnek a gyermekeinkkel vagy a társunkkal szemben. A sors iróniája, hogy e szerepben annak az érzésnek a foglyai vagyunk, amelyet a szüleinkben elitéltünk.

Feladat
Ma vizsgálja meg, hogy mi az, ami elitélt a szüleiben. Figyelje meg, hogy azonos vagy ellentétes módon viselkedik-e. Vegye észre, ha olyan szerepet játszik, amelyben jó cselekedetei vannak, de nem tud kapni, ami végső soron kiégéshez vezet. Ha megérti a szülei helyzetét és ha hajlandó nekik megbocsátani, az mindannyiukat felszabaditja. Engedje, hogy Isten szeretete segitsen Önnek megbocsátani és mondja tiszta szivből: "Isten szeretetében megbocsátok Neked, Anya. Isten szeretetében megbocsátok Neked, Apa."