83. Bármely konfliktusban mindkét fél ugyanazt érzi

Bármely konfliktusban a felek ellentétes módon viselkednek, de ugyanazt érzik. Például, lehet, hogy az egyik pazarló, a másik meg szűkmarkú. Mindketten ugyanazt az érzést élik át: keveslik, ami van és attól félnek, hogy nem lesz elég. A pazarló a túlköltekezéssel próbálja kompenzálni a félelmét, mig a szűkmarkú a fogához veri a garast, hogy igy védekezzen a szegénység ellen. Bármely hatalmi harcban a felek ugyanazzal az érzéssel szemben próbálnak védekezni.
Ha tisztában vagyunk a saját érzéseinkkel, akkor tisztába jöhetünk a társunk viselkedése mögött rejlő érzelemmel is. Ha hajlandók vagyunk elkezdeni beszélni erről az érzésről, akkor találni fogunk egy közös pontot, valamit, amiben osztozunk. Ez a gyógyulás kezdete, mert amint találtunk egy közös pontot, már el is indultunk együtt előre.

Feladat
Ma válasszon ki valakit, akivel konfliktusban áll és tegye fel magának a kérdést: "Milyen érzés rejlik a viselkedésem mögött?" Vizsgálja meg, hogyan viselkedik a másik és figyelje meg, hogy az ő érzése azonos-e az Önével. Ha eljut a legalapvetőbb érzésig, akkor meg fogja találni a közös pontot. Ha haragra bukkan, tudnia kell, hogy a harag egy mélyebben meghúzódó érzelmet védelmez. Bármi is az a mélyebb érzelem, kezdje el megosztani azzal a céllal, hogy előrehaladjon. Például, kezdheti egyszerűen igy: "Én ezt érzem. Ezt érzed te is?"

82. A fájdalom és a konfliktus a kapcsolatomban a szabályok megszegésének következménye

A fájdalom vagy konfliktus, amit egy kapcsolatban átélünk, abból származik, hogy úgy érezzük, a társunk megszegi az általunk felállitott szabályokat. Társunk véletlenül vagy néha szándékosan is megszegi a szabályainka, de mindez csak a mi javunkat és a mi gyógyulásunkat szolgálja. Lehet, hogy nem mondtuk el neki, milyen szabályaink vannak, de úgy gondoljuk, hogy ha igazán szeretne minket, akkor tudnia kellene. Azért állitottuk fel ezeket a szabályokat, hogy megvédjük magunkat az újabb fájdalmaktól. De mindannyian tudjuk, hogy a szabályok arra valók, hogy megszegjék őket és a fájdalom arra, hogy elmúljon. Ha a társunk nem szegné meg a szabályainkat és ezzel nem váltana ki fájdalmat belőlünk, akkor soha nem foglalkoznánk vele.
Ennek a fájdalomnak a felszinre kell törnie, azért, hogy meggyógyuljunk, fejlődjünk és magasabb szinten legyünk képesek partnerek lenni. Ahelyett, hogy a társunkat hibáztatnánk amiatt, hogy nem szeret minket, megbecsülhetnénk őt ezért. Ha a szabályaink valóban működőképesek lennének, akkor nem lenne részünk még mindig fájdalomban és konfliktusban. Ha feladtuk a szabályainkat és átérezzük az eltemetett fájdalmat, akkor nem lesz szükségünk szabályokra ahhoz, hogy megvédjük magunkat.

Feladat
Ma irja össze a kapcsolatokra vonatkozó szabályait és hogy milyen bánásmódot vár el, hogyan képzeli a szexet, a szerelmet. Ez élete egyik legviccesebb napja lehet, ha rádöben, hogy milyen szabályai annak és milyen sok köztük az ellentmondás. A nap végén, miután megosztotta ezeket a szabályokat a társával -aki valószinüleg nagyon fogja élvezni őket- égesse el és mondjon le róluk.
Most itt az ideje elveket választani a kapcsolatához. Az elvek párbeszédre ösztönöznek, rugalmasak és fejlődőképesek. Nem arra valók, mint a szabályok, hogy megszegjük őket, hanem célok, amelyeket el kell érni az életben.

81. Az elvárásaim rejtett szükségleteimet kompenzálják

Elvárásaink az igényeinkből, azok meg a szükségleteinkből származnak, igy az elvárásainkkal védekezünk az ellen, amiben szükséget szenvedünk. Az elvárásaink arra valók, hogy úgy tegyünk, mintha nem lennénk függőségben. Függetlenül viselkedünk és követeljük, hogy a helyzet úgy alakuljon, ami a mi valóságképünknek megfelel, de bármilyen védekezés (még az elvárások is), kudarchoz vezet és éppen azt a dolgot hozza ránk, amitől próbáltunk magunkat megvédeni. Az elvárásaink végső soron frusztrációhoz és csalódáshoz vezetnek és olyan helyzetbe kerülünk általuk, amelyben azt tapasztaljuk meg, amiben hiányt és szükséget szenvedünk.

Feladat
Ma gyakorolja azt, hogy felhagy az igényeivel és őszintén beszél arról, hogy mire van szüksége. Gyakran már a beszéd is kielégiti a szükségletet. Az igénye jelzi, hogy mi az, amiben szükséget szenved. Alapvetően minden ilyen szükséglet régi szomorúságot, elhagyatottságot és társtalanságot rejt. Ha beszél róla, azzal újra kapcsolatot teremt. Még ha a beszéd nem is elég arra, hogy a szükségleteit kielégitse, önbizalmat nyerhet belőle, hogy nyiltan foglalkozzon vele, anélkül, hogy másokat próbálna irányitani.

80. A kapcsolatomban akkor szembesülök próblémával, ha félek megtenni a következő lépést

A próblémák sokszor arra valók, hogy megakadályozzanak a következő lépés megtételében. Láttam már nagy próblémákat semmivé válni, amikor az érintett személy rászánta magát, hogy megtegye a következő lépést. Ha egy próbléma felbukkan, vele együtt jön a megoldás is. Ha hiszünk ebben és előrelépünk, akkor megtudhatjuk, hogy mi a megoldás. Amint megtettük a következő lépést, bármi volt is a próbléma, teljesen el fog tűnni vagy olyasmivé válik, amivel foglalkozni kell ugyan, de már nem próbléma.

Feladat
Ma válassza ki élete három legnagyobb próblémáját. Reggel szánjon öt percet arra, hogy megvizsgálja az elsőt és mondja a következőket: "Nem hagyom, hogy ez a próléma kifogjon rajtam. Tudom, hogy csak a félelem szülte és a félelmen átléphetek, ha megteszem a következő lépést. Igent mondok életem következő lépésére. Hiszem, hogy tudni fogom, mi lesz ez a lépés. Tudom, hogy jobb lesz annál, mint ami most van. Nem hagyom, hogy ez a próbléma foglyul ejtsen. Ez nem az igazság."
Délután töltsön el öt percet a második próblémával, majd este a harmadikkal. Meglátja, elégedett lesz az eredménnyel.

79. Ha úgy érzem, hogy görcsbe rándultam, akkor kinyújtom a kezem és adok

Akkor leszünk görcsösek, ha feszélyezettek vagyunk, zavarban vagyunk, szégyenkezünk, megaláznak, bűntudatunk van, fájdalom vagy sérelem ér. A gyógyulás egyik legegyszerűbb módja, ha a kezünket nyújtuk és adunk valamit. Ez vezetői és szeretetteljes cselekedet, ami lehetővé teszi, hogy ne legyünk saját próblémáink foglyai, mert a mások iránti szeretetünk erősebb, mint a saját görcsünk.

Feladat
Ha úgy érzi, hogy megbántották vagy ha nehéz helyzetben van, lássa be, hogy lehet más, aki még nagyobb fájdalmat él át. Tegye fel önmagának a kérdést, hogy ki lehet az és várjon, amig eszébe nem jut.Nyújtsa a kezét felé. Ha ad neki, akkor újra az élet körforgásában találja majd magát. Miközben ad neki, mindketten meggyógyulnak.

78. A végső cél az univerzumtól való teljes függés

A fejlődés alapszintjei a függőség, a függetlenség és a kölcsönös függés, de a legfelső szint a radikális függés -az Univerzumtól, Istentől való függés. Ez a tudatosságnak az a formája, amelyben tisztában vagyunk vele, hogy jó dolgok következnek és hogy az elfogadás iránti nyitottságunk lehetővé teszi, hogy áldásban legyen részünk. Mint a levegő madarainak és a mező liliomjainak, nekünk is le kell mondanunk az irányitásról és megtanulni a bizalom magasabb szintű leckéjét és azt, hogy engedjük el magunkat Isten kezében.

Feladat
Ma, ha azt veszi észre, hogy próbál valamit megtenni, válassza azt, hogy Önért vagy Önön keresztül jöjjön létre, ne pedig Ön által. Ahányszor azon kapja magát, hogy próbál kimászni valamilyen nehézségből, győzze le önmagát és bizzon abban, hogy Önért meg fog ez oldódni. Itt az ideje, hogy csak létezzen, ahelyett, hogy cselekedne. Bizzon és nyissa meg önmagát. Hagyja, hogy szeressék és gondoskodjanak Önről, mint egy csecsemőről, aki Isten kezében van.

77. Ha a dolgok rosszabbra fordulnak, az lehet, hogy annak a jele, hogy jobbra fognak fordulni

Fontos megtanulnunk úgy élni, hogy ne itélkezzünk, mert az gátol minket abban, hogy az igazságot megtapasztaljuk. Gyakran, amikor a gyógyulás útjára lépünk, a helyzet fájdalmasabbnak és zűrzavarosabbnak tűnik, de ez az igazi gyógyulás: egy új dolog születése. Amikor egy újszülött a világra jön, sikoltozással, fájdalommal és sok szennyel jár, de egy új élet kezdődik.
Ha szivből nyújtjuk a kezünket a társunk felé, aztán úgy tűnik, mintha minden felrobbanna, akkor úgy érezhetjük, mintha kudarcot vallottunk volna, és úgy döntünk, hogy nem próbálkozunk újra. De ez a robbanás gyakran annak a jele, hogy egy felszini réteg meggyógyult és az alatta levő elnyomott, elrejtett réteg a felszinre tör. Azért kerül előtérbe a mélyebb fájdalom, mert sikerült kapcsolatot teremtenünk a társunkkal. Ezen a ponton ismét nyújtsuk a kezünket a társunk felé és közeledjünk hozzá, hogy ami a felszinre tört, az most meggyógyulhasson. Amint ez megtörtént, ahelyett, hogy itéletet alkotnánk a dolog kifejletéről, legyünk tudatában annak, hogy a siker hegycsúcsa után csak idő kérdése, hogy mikor jutunk le a konfliktusaink következő völgyébe. Ebben a völgyben van a következő dolog, amit a társunkkal együtt meg kell gyógyitanunk. Amint ezt megtettük, úgy hegycsúcsra érünk és mind haladunk tovább előre.

Feladat
Ma változtassa meg a fájdalommal szembeni magatartását. Vizsgáljon meg alaposabban minde fájdalmas dolgot, amit átél, mert lehet, hogy a mélyén új születés, új gyógyulás és új élet vár Önre, a társára és a kapcsolatára. A felismert fájdalommal közeledjen valakihez, aki fontos Önnek. Ez megszünteti a fájdalmat vagy legalábbis annak egy rétegét. Legyen tudatában annak, hogy ha sem jobban, sem rosszabbul nem érzi magát, akkor előfordulhat, hogy egy többrétegű, krónikus próblémára bukkant. Ha ez a helyzet, akkor lehet, hogy csak egy-két másodpercnyi haladékot kap két réteg robbanása között, de ha tudatosan kezeli a helyzetet, akkor nem fogja elfeledni, hogy a helyes irányba tart.

76. Nincs olyan fájdalom, amit a szeretetem meg ne gyógyithatna

A szeretetünk képes összehozni másokkal, támogatni másokat és meggyógyitani a világot. Minden próbléma az elkülönülés valamilyen formájának az eredménye, de a szeretetünk hidat épithet, ami összeköt másokkal. A szeretetünk képes kitölteni az ürességet, mert az Univerzum ereje és a csodák ereje van mögötte. Ha mindenkinek szeretetet adunk, meggyógyitjuk magunk körül a világot.

Feladat
Ma megváltoztathat valamit. Valaki az Ön segitségét kéri. Ki az? Nem kell együtt lennie vagy közvetlenül beszélnie vele. Képzelje őt maga elé és árassza el a szeretetével. Lássa, hogy boldog, egész és hogy meggyógyult. Még ha szavakkal nem is fejezi ki a szeretetét, az Univerzum szeretete akkor is át fog áradni Önön, hogy eljusson ahhoz a barátjához, aki szükséget szenved.

75. A függetlenség végső állomása a "halott zóna"

A mi kultúránkban azt tanitották, hogy a fejlődés végső szintje a függetlenség, de valójában a függetlenség csak egy állomás afelé, hogy igazi társ váljon belőlünk és eljussunk a kölcsönös függés állapotába. Ahhoz, hogy ezt elérjük, az élet játékára vonatkozóan egészen más szabályokat kell elfogadnunk. Ami a függetlenség állapotában hasznos volt, az a kölcsönös függés állapotában már gátol. A függetlenség legfelsőbb szintje, amelyről azt tanitották nekünk, hogy ez a legtöbb, amire vágyakozhatunk, a fásultság olyan szintje, amelyet előszeretettel nevezek "halott zónának". A halott zónában azért tesszük azt amit teszünk, mert elvárják tőlünk, nem azért, mert mi akarjuk igy.
Függetlenként az élet nagy lázadói vagyunk és nem hagyjuk magunkat fogságba ejteni. Azonban csak annyira vagyunk lázadók, amennyire rejtegetjük magunkban az önfeláldozás vattacukrát. A halott zónában kimerültséget és nagy fáradtságot érzünk, mert úgyanúgy, mint a függetlenség bármely más szintjén, képtelenek vagyunk elfogadni és igy képtelenek vagyunk felfrissiteni és megújitani önmagunkat.
A függetlenség azt jelenti, hogy a női oldalunk még nem gyógyult meg teljesen és ez az, amivel kapunk. Ez az az oldalunk, amelyik táplál és energiát ad ahhoz, hogy továbblépjünk. Ha megbecsüljük a női oldalunkat, az egyensúlyba kerül a férfi oldalunkkal és elkezdünk társakká válni. A halott zóna olyan, mintha leragadnánk, mintha egy adott minta foglyaivá lennénk. Úgy érezzük, hogy vesztesek vagyunk, bármennyire is sikeresnek tartanak mások. Vonz a halál, mert nagy-nagy fáradtságot érzünk.
Itt a halott zónában rejlik a függetlenség valódi természete. A függetlenségnek ezen a végső szintjén már olyan nagy versenyzők vagyunk, hogy nem is fáradunk azzal, hogy versenyezzünk, mert úgyis mi vagyunk a legjobbak. A versenyszellem továbbhajt minket, igy hát dolgozunk, ahelyett, hogy megkapnánk a jutalmunkat.

Feladat
Ma döntsön úgy, hogy lemond a függetlenségről és jelentse ki: "Most már hajlandó vagyok erre a magasabb szintre lépni, bár nem tudom, hogy mi az". Megkérheti az Univerzumot vagy Istent, hogy tanitsa Önt. A nyitottsága lehetővé teszi, hogy tanuljon azáltal, hogy olyan kapcsolatokra tesz szert, amelyekben megtanulhatja, hogy mit jelent a kölcsönös függés.

74. Olyan mértékig vagyok független, amilyen mértékben tagadom a függőségemet

A függetlenség a fejlődés olyan állomása, ahova a függőséget követően jutunk. Általában két fő oka van annak, ha valaki függetlenedik. Az első, ha olyan csalódott vagy féltékeny volt, hogy túl fájdalmas lett volna továbbra is függőségben maradnia. Azért döntött úgy, hogy független lesz, hogy többé ne hagyja magát manipulálni.
A függetlenségünk foka azt is jelzi, hogy mennyire idegenedtünk el a saját érzéseinktől. Más szóval, a függetlenségünk fok a befejezetlen ügyek mértéke, amelyeket a függő állomásunkban férehagytunk és elmenekültünk előlük. Abból tudhatjuk, hogy mennyire vagyunk függetlenek, hogy mennyire zárkózunk el azok elől az emberek elől, akik szükséget szenvednek. Amennyire taszitanak minket, annyira taszit minket a saját kiszolgáltatottságunk. A függetlenségünk az a döntésünk, hogy megszakitjuk a kapcsolatot ezekkel az érzéseinkkel, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, amelyben a saját kiszolgáltatottságunk miatt megsérülhetünk.

Feladat
Ma vizsgálja meg, hogy mennyire független. A függetlensége olyan embereket vonzott Ön köré, akik függők, mert az elméjének ezt a részét tükröződik. Miközben ad nekik (az igazságot átnyújtva) vegye észre, hogy önmagán is segit azzal, hogy kapcsolatba lép a régi érzéseivel. Ahogy segit ezeknek az embereknek kimozdulni a függőségükből, önmagának is segit tisztázni a lezáratlan szükségleteit.

73. Ha úgy érzem, hogy elutasitanak, akkor lehet, hogy a bűntudatom ellen védekezem

Az elutasitottság-érzés egyik célja, hogy a bűntudatot elfedje. A bűntudat származhat valamilyen nem régi cselekedetünkből vagy származhat a múltból. Például a gyerekkori elutasitottság-érzés nagy része abból fakad, hogy a gyereknek bűntudata van attól, hogy az ellenkező nemű szülőjéhez vagy testvéréhez vonzódott. Ezzel egyidejűleg a gyermek fél is attól, hogy túl közel kerüljön ehhez a személyhez. Ennek következtében gyakran hoz létre valamilyen elutasitást vagy elszakadást, hogy ne kelljen állandóan azzal az érzéssel szembesülnie, hogy rossz vagy bűnös.

Feladat
Ma ébredjen rá, hogy az elutasitottság érzése valójában csak védekezés, vagy álca, ami elrejti az érdemtelenség érzését! Tudnia kell, hogy e mögött bűntudat rejlik.
Vajon ez a bűntudata a múltból vagy a jelenől fakad-e vagy mindkettőhöz köze van? Ha tudja, hogy mi váltott ki Önből ezt a bűntudatot, ami ahhoz a bizonyos személyhez fűződik, akkor mi volt az, vagy mi az? Most fogja meg a bűntudatát és tegye Isten kezébe. Mivel Isten ártatlannak látja Önt, önteltség lenne az Ön részéről, ha bűnösnek tartaná magát, csak arra való lenne a bűntudata, hogy megakadályozza önmagát az előrelépésben. Ma itt az ideje, hogy megbocsásson magának és hogy felszabaditsa magát a bűntudat és az elutasitottság érzése alól.

72. Minden elvárás a jövőtől való félelem

Az elvárások és az igények abból fakadnak, hogy alkalmatlannak érezzük önmagunkat, ami a jövővel szembeni védekezés egyik rejtett formája . Az elvárásainkkal elébe rohanunk a jövőnek, de csekély bennünk a képesség arra, hogy kapjunk, követelünk, de sem elfogadni, sem a kapottakat élvezni nem tudjuk. Vagy egyáltalán meg sem próbálunk előbbre lépni, mert úgysem felelne meg semmi a mi magas szintű elvárásainknak. Mindkét viselkedésforma védekezés az ellen, hogy megtegyük a következő lépést. Akár a jövőbe rohanunk, akár meg sem próbálunk mozdulni, ez is, az is visszatart. Még ha a jövőbe rohanunk is, az egyik lábnk a padlóhoz van szegezve, igy csak körbe-körbe járunk -de legalább tudjuk, hogy merre tartunk. Minden elvárás félelem a jövőtől.

Feladat
Ma döntsön úgy, hogy Isten kezébe helyezi a jövőtől. Egész nap ismételje magának ezt: "Isten kezébe helyezem a jövőmet." A nap során felmerülő próblémákat helyezze Isten kezébe. Higgyen abban, hogy jó kezekben van és mindent az Ön érdekébe halad előre. (Igen, igy van!)

71. Ahhoz, hogy a kapcsolatomban megjelenő próblémákat megoldjam, meg kell bocsátanom anyámnak

Az anyák kiváló bűnbakok. Bármiért hibáztathatjuk őket, amiről úgy gondoljuk, hogy nem kaptuk meg. Jelenlegi kapcsolataink próblémái tulajdonképpen bizonyos mértékben visszavezethetőek az anyánk felé érzett szemrehányásra, amiért nem kaptunk meg tőle valamit, amit úgy érezünk, megérdemeltünk volna. Ha hajlandók vagyunk megbocsátani anyánknak, azzal itt és most sokkal jobbá tehetjük a kapcsolatunkat.

Feladat
Ma vizsgálja meg a kapcsolatában felmerült próblémát. Akár listát is készithet. Minden próbléma mellé irja oda a választ arra a kérdésre, hogy "Mi az, amiért nem bocsátottam meg az anyámnak?" Az utolsó oszlopba, minden egyes, az anyjával kapcsolatos sérelme mellé irja oda a választ arra, hogy "Felrónám ezt önmagamnak is?" és "Felhasználnám ezt arra, hogy gátoljon a kapcsolatomban?" Ha ezekre a kérdésekre "nem" a válasz, akkor Ön is, az anyja is és a kapcsolata is szabad lesz.

70. Érzelmeim átélése a gyógyulás legalapvetőbb formája

Időnként mindenki rosszul érzi magát, de ha bármi olyant érzünk, ami nem erőteljes, szeretetteljes vagy jó, akkor az esély a gyógyulásra. Ha hajlandók vagyunk átérezni az érzéseinket, azok elpárolognak, mint a forrásban levő viz az edényből.

Feladat
Ma, amennyire csak tudja, érezze át az érzéseit. Engedje át magát nekik, akár el is túlozhatja őket, hogy túltegye magát rajtuk. Lehet, hogy több egymásra rakódott rosszérzés-réteget fog találni. Ez lehet fásultság, halálvágy, zsibbadtság, üresség. Bármilyen érzésről legyen is szó, egyszerűen égesse el és legyen tudatában annak, hogy ez nem az igazság. Ne féljen átérezni az érzéseit! Ez a gyógyulás legalapvetőbb formája. Miután újra kapcsolatba kerül a saját érzéseivel, meg fogja tanulni, hogy hogyan lehet igazi társ, mert jó társnak lenni összefügg azzal, hogy tudathasadás vagy hisztéria nélkül képesek legyünk a valódi érzéseinket átélni. Megtanulja, hogy nyissa meg önmagát, hogy kaphasson és megtanulja, mit jelent az elkötelezettség. Ha átérzi az érzéseit, azzal ajándékot ad önmagának is és a környezetében levőknek is.

69. Minden hatalmi harc valamilyen sérülésemre emlékeztet

Minden hatalmi harc mögött csalódás rejlik. Egy hatalmi harcban a társunk játssza el annak a részünknek a szerepét, amelyet eltaszitottunk, elrejtettünk magunktól vagy kerités mögé zártunk, mert azt hisszük, hogy az a részünk okozott valamilyen sérülést vagy bajt. A hatalmi harcok akadályoznak bennünket, mert leragadunk egy olyan pozicióban, ahol a saját sérelmünket és csalódásunkat védelmezzük, hogy ne érhessen újabb csalódás. Ez eddig sem sikerült és most sem fog sikerülni. Ha felismerjük, hogy minden hatalmi harc eszköz arra, hogy visszaidézze a régi sérelmeket és fájdalmakat és igy legyen esélyünk a gyógyulásra, akkor megtehetjük a következő lépést és visszaépithetjük önmagunkba azt a részünket, amelyről úgy gondoltuk, hogy a sérülést okozta. Egy hatalmi harc megoldása lényegében egy régi csalódás sebének begyógyitása.

Feladat
Ma, a jelenlegi hatalmi harcában érezze az összes rossz érzését régi érzésként. Érezze át őket, amig el nem múlnak és semmi sem áll már Ön és a társa közé. Érezze át őket, egészen addig, amig igazán képes nem lesz a társában azt az embert látni, aki mindig a szive és a lelke egy elveszett darabját adja vissza Önnek.

68. Ha elengedek valamit, akkor valami jobb jön helyette

Ha elengedünk valamit, akkor előbbre lépünk Ha ragaszkodunk valamihez, akkor meggátoljuk magunkat abban, hogy kapjunk. Ha elengedjük, valami sokkal jobb jön el számunkra. Ez lehet ugyanaz a kapcsolat egy más szinte, vagy valami sokkal jobb. Bármi történik is, az lesz az igazi számunkra és az tesz boldoggá minket.

Feladat
Ma itt az ideje elengedni, várakozni és befogadni. Legyen bátorsága üres kézzel állni, tudva, hogy az Univerzum irtózik az ürességtől és azonnal igyekszik betölteni. Várakozzon és legyen tudatában annak, hogy valami jó fog bekövetkezni.

67. Minél tovább ragaszkodom, annál többet veszitek

Minél tovább ragaszkodunk, annál többet veszitünk. Ezt fontos tudnunk, amikor elengedjük a kötelékeinket és hagyjuk, hogy valami új szülessen. Bármely kapcsolatban, minél tovább ragaszkodunk, annál jobban elveszitjük a vonzerőnket és igy teherré válunk a társunk számára. Ha hajlandók vagyunk lemondani mindenről, amit elképzeltünk, a kapcsolat az egyenlőség magasabb szintjére léphet. Lehet, hogy teljesen le kell mondanunk, mert ha van bármi lehetőség arra, hogy a kapcsolat tovább menjen, akkor csak úgy lehetséges, ha teljesen lemondunk.

Feladat
Ma nézzen körül és vizsgálja meg, hogy mi az, amihez ragaszkodik, egy személy, egy régi szerető, valaki, aki már meghalt vagy egy terv? Amikor elengedi, keressen valamit a külvilágban, ami megmutatja, hogy milyen irányban induljon tovább. Mondjon le arról, amihez ragaszkodott és figyeljen arra, ami eljön. Legyen türelmes, eltarthat néhány napig. Ne feledje, még ha ez az ember vissza is tér Önhöz, minden alkalommal engedje el, hogy a kötöttség hiánya lehetővé tegye a kapcsolat kibontakozását és az Ön vonzerejének növekedését.

66. Ahhoz, hogy egy külső konfliktusnak véget vessünk, belül kell változtatnunk

Minden külső konfliktus egy bennünk levő konfliktus kifejeződése. Gyakran az a legegyszerűbb módja a külső konfliktus kezelésének, ha magunkba nézünk és megtaláljuk elménknek azt a két részét, amely harcban áll egymással. A külvilág olyan, mint egy éber álom, ami azt tükrözi vissza, ami az agyunk mélyén történik.

Feladat
Ma válasszon ki egy konfliktust, ami most zajlik az életében. Hunyja be a szemét és engedje el magát. Érezze, ahogy az elmúlt hét összes gondja és aggodalma elpárolog önből a talpán keresztül a padlóba. Most időben és térben utazzon vissza oda, ahol ez a konfliktus kezdődött. Mennyi idős volt, amikor ez történt? Kinek a társaságában volt? Milyen döntést hozott önmagával és az élettel kapcsolatban? Milyen más döntéseket hozott, amelyek most részei az értékrendjének? Az értékrendje az, ami az Ön valóságát megteremti. Ha nem tetszik a jelenet, amit néz, akkor változtassa meg. Képzelje azt, hogy Ön irta a forgatókönyvet, egy bizonyos céllal. Mi lehetett a célja?
Azóta sokat tanult és növekedett, lehet, hogy sokkal jobb módja is nyilik arra, hogy elérje azt a célt. Igy, hogy már tudja azt, amit tud, hogyan változtatná meg ezt a jelenetet? Bár már átélte azt az élményt, az lesz az elméje programja, amit elhatároz, amikor megváltoztatja a jelenetet. Amit elhatároz, az elkezdi alakitani az Ön valóságát. Most mit határozna? Mindegy, hogy milyen helyzetben van, vagy hogyan viselkednek mások, ha szeretettel lép előre, akkor át tudja alakitani a helyzetet.

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet soha meg nem szűnik."
(1 Kor.13.4-8)

65. A kapcsolatom a fejlődésem leggyorsabb módja

Nem mindig értékeljük megfelelően azokat a dolgokat, amelyeket a kapcsolatunk nyújt nekünk. Néha azt gondoldoljuk, hogy "Azért mentem bele ebbe a kapcsolatba, hogy boldog legyen, de a nászút óta egyáltalán nem vagyok boldog. " Gyakran panaszkodunk azokra a rossz érzésekre, amelyeket át kell élnünk, a terhekre, a nehézségekre, az áldozatokra és mindarra, amivel szembekerültünk. Az, amit minden kapcsolat minadannyiunknak, mindenkor biztosan nyújt, a saját fejlődésünk útja. Állandóan felhozza a dérült részeinket, a társunk és köztünk feszülő próbléma formájában, hogy emberi lényként megérhessünk, növekedhessünk és fejlődhessünk. A kapcsolatunk, még ha nehéz és fájdalmas is, állandóan arra ösztökél, hogy fejlődjünk és hogy megértőbbek és együttérzőbbek legyünk.

Feladat
Ma ne forditson hátat a sérült részeinek. Szánja rá a napot, hogy értékelje újra a kapcsolatát, mert igy olyan dolgokkal kell foglalkoznia, amelyeket könnyedén elkerülhetne, ha egyedül lenne. Ahogy előjönnek a rossz érzései, érezze át őket, beszéljen róluk és legyen megbocsátó, amig a rossz érzések el nem múlnak. Ha ez megtörtént, akkor a bizalom új szintjére fog önmagában lelni, továbbá elkötelezettségre, önmaga adására és az elfogadás képességére. A kapcsolata mindezeket a dolgokat előhozza. Becsülje a társát ás a környezetében levőket, akik segitik az érési folyamatát azzal, hogy felfedik azokat a részeit, amelyeket, ha befogad, akkor a gyógyulás útjára lép.

64. Ha félek attól, hogy valami túl jó lesz, akkor próblémákat gyártok

Azért kreálunk próblémákat, mert félünk elfogadni. Azért félünk elfogadni, mert alkalmatlannak érezzük magunkat arra, amit kaphatnánk vagy azért mert megsemmisitene minket az, ami túl jó nekünk.
Mi teremtjük a saját életünket. Ez azt jelenti, hogy végső soron mi vagyunk a felelősek azért, amilyen az életünk. Ha megvizsgáljuk a próblémáinkat, rá fogunk jönni, hogy szerintünk csak ennyit érdemlünk vagy ennyire vagyunk alkalmasak.

Feladat
Ma képzelje el, hogyan intéz támadást önmaga ellen mindazokkal a próblémákkal, amelyek körülveszik. Képzelje el, hogy Ön kreálta ezeket, mert a tudatalatti szintjén valóban ez történt. Mindegyik próbléma az Öné. Képzelje el, hogy a félelem -minden próbléma mozgatórugója- áll az egésznek a középpontjában. Időzzön el a próblémán, amig a félelem elő nem bukkan. Ha előbukkant, érezze át és égesse el, amig teljesen el nem tűnik.

63. Ha félek elfogadni, akkor próblémákat gyártok, hogy eltereljem a figyelmemet

Ha olyan helyzetben vagyunk, amikor éppen kaphattunk volna valamit és hirtelen közbejön egy próbléma, azt a félelem okozza. Ha mélyebben megvizsgáljuk, hogy milyen félelem hozhatja létre ezeket a külső próblémákat, akkor rátalálunk arra a helyre, ahol fenyegetettséget érzünk, ami nyomasztó számunkra vagy úgy érezzük, hogy áldozatot kellene hoznunk, hogy rendezzük az adósságunkat. Továbbra is prólémákat fogunk kreálni, elterelő hadműveletként, amig el nem mulasztjuk az elfogadástól való félelmünket.

Feladat
Ma szenteljen időt arra, hogy feltárja, mi az, ami meggátolja Önt abban, hogy kapjon. Hunyja be a szemét, szálljon mélyen önmagába és időzzön el ott. Miközben megpihen ezen a helyen, engedje el magát és próbálja meg elképzelni, mi az a félelem, amely meggátolja Önt abban, hogy elfogadjon. Miközben kapcsolatot teremt önmagával, hagyja a felszinre törni a fenyegetettség, legyőzöttség vagy áldozat érzését. Égesse el ezt az érzést, oly módon, hogy átéli, egészen addig, mig magától el nem múlik. Lehet, hogy az érzés olyan nagymértékben tör elő, hogy az egész napot rá kell szánnia arra, hogy átérezze. Ne legyen rest minden rétegét elégetni, mig el nem múlik. Ha elmúlt, akkor felszabadul és képes lesz elfogadni.

62. A magányosságom abból fakad, hogy be akarom bizonyitani: különleges vagyok

Ha magunkat másoktól bármilyen módon elzárjuk, az mindig abból fakad, hogy valamiben különlegesek akarunk lenni. Igy magányosságunk lényegében annak a következménye, hogy vágyunk arra, hogy bebizonyithassuk: különlegesek vagyunk. Náha van a magánynak egy bizonyos pátosza: csendben és egyedül szenvedünk, miközben átérezzük a saját különlegességünk fájdalmát. Fontosabb számunkra, hogy különlegesek legyünk, mint hogy másokkal kapcsolatot teremtsónk. De a különlegesség mindig fájdalmat okoz, mert a különállás egy formája, amelyben különleges igényeinket akarjuk kielégiteni. Csak akkor vagyunk magányosak, ha a lelkünk mélyén azok akarunk lenni. A magány a mi saját választásunk.

Feladat
Ma vizsgálja meg azokat a területeket, ahol különleges elbánást vár el másoktól. Ébredjen tudatára, hogy a magánya abból fakad, hogy más akar lenni, mert fél egyedi lenni -ami vezetői adottság. Mondjon le a különlegesség álcájáról, ami csak fájdalmat okoz Önnek. Változtassa meg azt a döntését, hogy magányos lesz és teremtsen kapcsolatot a környezetében levőkkel. Lépjen túl a különlegesség iránti igényén. Vegye észre, hogy elismerik és megbecsülik és hogy természetes vonzereje van.

61. A hatalmi harcban a másik fél azt birtokolja, ami belőlem hiányzik

Minden hatalmi harc alkalom arra, hogy visszanyerjük önmagunk egy olyan részét, amelyet elveszettnek hiszünk. A velünk szemben álló ember képviseli ezt a leszakadt vagy rejtett részt. Ha felhagyunk az itélkezéssel és a kezünket nyújtjuk ennek az embernek, oly módon kapcsolódunk hozzá, hogy azzal segitünk neki, Ha kinyitjuk az ajtót előtte, akkor megkaphatjuk tőle azt a létfontosságú részünket, amelyik hiányzik. Ha ezt megkaptuk, a növekedés magasabb szintjére emelkedünk és ez az ajándék minket is megment, azáltal, hogy rajta segitettünk.

Feladat
Képzelje el, hogy a vélt ellensége szemben áll Önnel. Vegye észre, hogy azt a létfontosságú részt képviseli, amely Önből hiányzik. Nyújtsa felé a kezét és vegye le róla az ellenséges álarcot és álruhát, hogy alatta felfedezze önmagának azt a részét, amelyről úgy gondolta, hogy hiányzik. Amikor ezt meglátja, tegye fel neki a kérdést: "Miben segithetek?" Ha megtudta, adja meg neki. Reagáljon támogatással és szeretettel. Ölelje át és ismerje el, mint önmaga részét. Igy elkezd majd növekedni és érni, mig el nem éri az Ön jelenlegi korát és akkor visszaolvad Önbe. Igy visszanyeri a hiányzó részét, miáltal több önbizalomra tesz szert, sikeresebb lesz és képes lesz elfogadni ezen a téren.

60. Ha úgy érzem, hogy elutasitanak, akkor én utasitok el valamit

Ha elutasitunk valamit, akkor mi érezzük sértve magunkat. Ha egy kapcsolatban mindketten elutasitunk valamit, akkor mindketten sértve érezzük magunkat. Ha a társunk viselkedésével arra utal, hogy az igényeit kielégitsük és mi elutasitjuk ezt, akkor mi fogjuk úgy érezni, hogy elutasitottak bennünket. Lényegében, ha bármit elutasitunk, úgy fogjuk érezni, hogy bennünket utasitanak el, megsértődünk és csalódottak leszünk.
Lássuk be, hogy mi tehetünk arról, ha elutasitásban és csalódásban van részünk. Ha mi érezzük ezt, akkor mi vagyunk azok, akik eltoljuk magunktól a másikat vagyis elutasitóak vagyunk. Ha kezet nyújtunk a társunk felé és a körülményektől függetlenül felhagyunk azzal, hogy elitéljük őt, beszélünk vele és adunk neki, akkor a rossz érzéseink eltűnnek.

Feladat
Ma álljon ellen az elutasitás kisértésének. Ha sértve érzi magát, nyújtsa a kezét a másik felé és adjon neki anélkül, hogy bármit várna cserébe. Lehet, hogy csalódás érte, de nem a másik bántotta meg, ne feledje, Ön a felelős a saját érzéseiért. Ha nem hajlandó bizonyos álmait feladni és ezért elutasit valamit, akkor a saját dolgát neheziti meg. Az adott eseménnyel kapcsolatos elképzelései, amelyek a saját döntéséből fakadnak, csak fájdalmat okoznak vagy megerősitik azt. Mindig hasznos, ha megszabadulunk egy illuziótól, még ha az negativ is, mert egy illúzióra nem épithetünk. Itt az ideje, hogy az adott helyzetben új döntéseket hozzunk az eseménnyel kapcsolatban. Ezt úgy érhetjük el, ha az elutasitás érzését pozitiv érzéssé alakitjuk önmagunkban és akkor nem lesz bennünk ellenállás a másik féllel szemben.

59. Ha a társam szemben áll velem, az egyesülés magasabb szintre fog emelni engem

Valamilyen módon minden gyógyulásnak az egyesüléshez van köze, ahhoz, hogy lényünk elrejtett és leszakadt részeit megtaláljuk és visszaépitsük önmagunkba. Ha egy kapcsolatban a két fél szemben áll egymással, az azt jelenti, hogy a társunk olyasvalamit képvisel, amit magunkévá kell tennünk, hogy magasabb szintre léphessünk. Ha az ellentétes álláspontot magunkba olvasztjuk, akkor nem a negativ vonatkozásait, csak az erejét és energiáját tesszük magunkévá. Az egyesülés mindig a lehető legmagasabb szinten mutatkozik meg, amely mindkettőnk energiáját tartalmazza, igy mindketten úgy fogjuk érezni, hogy sikeresek vagyunk.

Feladat
Ma képzelje el, hogy egyik kezében lekicsinyitett társát, másik kezében lekicsinyitett önmagát tartja. A társa az igazság egyik részét, Ön a másikat képviseli. Most lényegitse át mindkettőt puszta energiává, hogy mindkét kezében fényt és energiát tartson, amelyek az Univerzum fő épitőelemei. Vegye észre, hogy nincs különbség az egyik és másik kezében tartott energia között. Ha összekulcsolja a két kezét, a két energia új alakban egyesül. Lehet, hogy új kép, új szimbólum vagy egy új út keletkezik ebből az energiából, de az is lehet, hogy egyszerűen sugárzó energia marad. Hagyja, hogy az életét betöltse ez az új dolog, amely összeköti Önt és a társát.

58. Ha a társam más álláspontot képvisel, akkor új út vár rám az életben

Egy kapcsolatban a két fél egy elmét alkot, amely tartalmazza mindkettejük elméjének elemeit. A társunk az igazságnak olyan vonatkozásait képviseli, amelyek nagyon fontosak, személyes fejlődésünk és kapcsolatunk fejlődése szempontjából egyaránt.
Ha úgy érezzük, hogy a társunk más álláspontot képvisel, ha olyan elképzelést vagy megoldást képvisel, ami homlokegyenest az ellenkezője a mienknek, akkor úgy érezzük, hogy fenyeget bennünket. Ez azonban csak azt jelenti, hogy az élet arra int minket, lépjünk előre. Ha tunulunk abból, ahogyan a társunk viszonyul valamihez és ha egy magasabb szinten egyesitjük a kettőnk álláspontját, akkor előbbre lépünk. Amikor a két különböző álláspontot eggyé olvasztottuk, az egyenlőségnek olyan szintjére jutunk, ahol mindkettőnkben nagyobb lesz a bizalom és igy többet leszünk képesek elfogadni.

Feladat
Ma vegye észre, hogy bár a társa látszólag egészen másképpen cselekszik, mint Ön, a saját növekedése és életereje szempontjából rendkivül fontos, hogy megváltozzon és befogadja azt, amit a társa kinál Önnek. Értékelje, hogy a társa valami mást hoz. Ha együtt fejlődnek, ez a más több rugalmassággal, szélesebb látókörrel és sikeresebb életúttal ajándékozza meg Önt.

57. Az élményeim és az emlékeim észlelések, nem pedig események

Minden helyzetben valójában a szűrőt tapasztaljuk meg, amelyen keresztül egy eseményt érzékelünk és nem magát az eseményt. Ezért van az, hogy az élményeink és az emlékeink eltérnek azokétól, akikkel együtt átéltük az eseményt.
Nem igazán tudjuk, hogy valójában milyen volt a gyerekkorunk, mert a tényeket felhasználva, történeteket találunk ki róla, amelyek megfelelnek a jelenlegi hangulatunknak és a világban elfoglalt állásunknak. Ahogy növünk és alakulunk, a múlthoz való viszonyunk megváltozik és ezáltal az élményeink is megváltoznak. Gyógyulás közben gyakran megváltozik a véleményünk a szüleinkről vagy a testvéreinkről. Amikor egy eseményt teljes egészében megértünk, a tudatalatti elemeit is beleszámitva, rá fogunk jönni, hogy senki sem hibás, még mi magunk sem. A fájdalom elmúlik, mert az igazság a megértésnek az a szintje, ami minden fájdalomtól megszabadit.
Minden gyógyulás azzal jár, hogy az észleléseinket felcseréljük az igazsággal. Onnan tudjuk, hogy ez az igazság, hogy nem fűződik hozzá fájdalom.

Feladat
Ma beszéljen minden olyan dologról, amellyel kapcsolatban konfliktust vagy fájdalmat érez. Ha tisztázzk a dolgokat, az a legtöbb félreértést és fájdalmat elmulasztja. Beszéljen, hogy tisztázzon minden félreértést és téves eszmélést és hogy megtapasztalja a másik személynek az adott eseménnyel kapcsolatos észlelését is. Ha megbeszéljük a dolgokat, akkor teljes lesz a megértés köztünk és eljutunk az igazsághoz.

56. Csak akkor próbálok irányitani, ha elvesztettem a bizalmamat

Az irányitás válasz a félelmünkre. Ha félünk attól, hogy megsérülhetünk, mint ahogyan a múltban már megtörtént, akkor magunkat, másokat vagy a helyzetet próbáljuk irányitani. A tudatalattinkban az irányitás kényszere alatt régi csalódások lappangnak, olyan dolgok, amelyek miatt elvesztettük a hitünket és a bizalmunkat. Minden helyzet, amelyben irányitani próbálunk, olya helyzet, amelyben nem bizunk.
A bizalom az elménk ereje, amely abból fakad, ha a részei egységként működnek és egyazon irányba hatnak. A hit azt jelenti, hogy hiszünk az elménk egy adott területében. Ha bizalmat érzünk egy adott helyzetben, az visszaadja az önbizalmunkat, igy képesek leszünk feladni az irányitást és hagyni, hogy a dolok menjenek előre. Ha bizalmat érzünk, akkor az elménk ereje még a látszólag tragikus vagy negativ dolgokat is a mi szolgálatunkba állitja.

Feladat
Ma minden helyzetben vizsgálja meg, hogy mi az, amit irányitani próbál. Igyekezzen bizalmat érezni ebben a helyzetben. Minden próbléma a bizalom hiányából fakad. Ha bizik abban, hogy Ön és a környezetében levők a lehető legjobban cselekszenek, akkor szert tesz arra a bizalomra, amely mindent az Ön szolgálatába állit. A bizalom nem azonos a naivitással, hanem azt jelenti, hogy az elméje erejét használja egy helyzet megoldására.

55. Ha fáj nekem valami, az azt jelenti, hogy hibát követek el

Gyerekkorunkban, ha megégettük magunkat, akkor elkaptuk a fájó kezünket és megtanultuk, hogy ezt ne tegyük többé. Érzelmileg azonban számtalanszor megégetjük magunkat és mégsem tanulunk belőle. Az érzelmi fájdalom barométer, ami jelzi, ha hibát követünk el. Tudtunkra adja, hogy elmulasztottunk megtanulni valamit. Ha odafigyelünk a fájdalomra, akkor felfedezzük, hogy milyen hibát követtünk el, tanulunk belőle és elkezdünk gyógyulni.

Feladat
Ma meg kell tanulnia, hogy a szenvedés nem tesz bölcsebbé. A bölcsesség abból származik, ha megtanuljuk azt, ami elmulasztja a fájdalmunkat. Vegye észre, hogy hibát követett el. Meggyógyithatja önmagát, ha túllép azon, amit átél. Nyissa meg magát. Meditáljon tiz percig valamilyen fájdalomról és kérje meg a Fennvalót, hogy segitsen megérteni, mi az, amit meg kellene tanulnia. Tanulja meg. Kérjen útmutatást.

54. Ha a kapcsolatom állóviz lett, azt jelenti, hogy félek attól, hogy mi lenne, ha megindulna az áramlás

Minden terület a kapcsolatunkban, ahol gátakba ütköztünk és ahol nem kaptunk már semmit, olyan terület, ahol félünk elfogadni. Ezt a területet irányitásunk alá helyeztük, majd elrejtettük magunkban. Valószinüleg a társunkat hibáztatjuk azért, mert nem kapunk tőle semmit ezen a területen. De mi vagyunk azok, akik félünk elfogadni és félünk attól, hogy mi lenne a kapcsolatunknak ezzel a részével, ha újra elkezdenek áramlani.

Feladat
Ma vizsgálja meg azt a területet, ahol gátakba ütközött. Mi lehet az, amit fél elfogadni? Mi történne, ha a kapcsolatának ez a része újra áramlani kezdene? Milyen önmagáról alkotott képét vagy milyen viselkedésformáját zavarná meg? Melyek azok az érzései, amelyek megkérdőjeleződnének? Tegye fel önmagának a kérdést: "Mi a célja annak, hogy ezt a dolgot nem kaphatom meg?" Attól fél, hogy ha kapna valamit ezen a területen, akkor nem bizhatna már önmagában? Attól tart, hogy olyan jó lenne, hogy felolvadna benne? Attól fél, hogy nem bizhatna a saját becsületességében? A bűntudata gátolja meg abban, hogy elfogadjon vagy az, hogy alkalmatlannak érzi magát?
Ön van ennek az összeesküvésnek a középpontjában, igy Önnek áll hatalmában átalakitani a kapcsolata bármely olyan területét, amely állóviz lett. Hagyjon fel az irányitással, hogy megkaphassa azt, ami felszabaditja Önt és előbbre viszi a kapcsolatát.Ha felhagy az irányitással, akkor újra megindulhat az áramlás.

53. Minden próbléma arra figyelmeztet, hogy nem merünk előre lépni

Amikor egy kapcsolatban próbléma adódik, az abból ered, hogy félünk megtenni a következő lépést. Ha megtesszük ezt a lépést, a próbléma vagy eltünik vagy könnyen kezelhetővé válik, ami miatt már nem kell aggódnunk. A próbléma lényegében az agyunknak egy olyan része, ahol nem adunk. Ez a rész leszakadt és bezárult. Ennek a részünknek a kivetitése a jelenlegi próbléma. Például, ha hetvenöt százalékban adunk, akkor lényünk huszonöt százaléka olyan próblémákban nyilvánul meg, amelyek látszólag akadályoznak bennünket. Az elménk két részét a félelem választja el egymástól. Ha eltökélten haladunk tovább és megtesszük a következő lépést, akkor legyűrjük a félelmet és lehetővé tesszük, hogy az elménk két része újra egyesüljön, miáltal eltünik a próbléma.

Feladat
Ma mondjon igent a következő lépésre. Bármilyen nagy is a próbléma, igy előre léphet. Ha visszagondol, rá fog jönni, hogy a múltban, ahányszor hajlandó volt megtenni a következő lépést, az élete mindig jobbra fordult. Ez most is igy lesz. Ha előrelép, az a legegyszerübb módja annak, hogy kilépjen a legnagyobb próblémákból.

52. A függőség azt jelenti, hogy a jelenben igyekszünk kielégiteni azokat az igényeinket, amelyeket a múltban nem sikerült

A függőség arra irányuló kisérlet, hogy a múltat újrateremtsük a jelenben. Ez soha nem sikerülhet. A függőségben élő ember azért ad, hogy kielégithesse a múltbeli szükségleteit, amelyeket pontosan amiatt nem lehet kielégiteni, mert múlteliek. Ha tegnap szükségünk lett volna egy érmére, hogy egy sürgős telefonhivást elintézzünk és azt az érmét ma kapnánk meg, akkor semmit sem érnénk vele. Ha ezt felismerjük és ha megbocsátunk, akkor megszabadulunk a múlttól. Akkor szabadulhatunk meg a függőségtől, ha megszabadulunk a múlttól és a hozzá fűződő jelenlegi követeléseinktől.

Feladat
Ma vizsgálja meg, hogy miben akar valakinek megfelelni vagy miben függ valakitől. Ki volt az, akitől eredetileg szeretetet várt? Képzelje el magát kisgyerekként, aki nem kapta meg azt a szeretetet, aztán adja a szülőjének vagy az adott személynek azt, amiről úgy érzi, hogy elvárta volna tőle.

51. Amit mástól várok, azt magamtól tagadom meg

Ha elvárjuk, hogy mások szeressenek és becsüljenek, ez azért van, mert magunktól nem kapjuk meg ezeket az érzéseket. Ha állandóan panaszkodunk amiatt, amit nem adnak és nem adtak meg nekünk, akkor éppen emiatt nem fogjuk megkapni. Ha megadjuk önmagunknak ezeket a dolgokat, akkor lehetővé tesszük mások számára is, hogy szeressenek és becsüljenek minket. Rá fogunk jönni, hogy a legtöbb ember nemcsak tud, hanem akar is adni nekünk.

Feladat
Ma a nap minden órájában adja meg magának azt, amire szüksége van. Ne feledje, ez nem feltétlenül olyan külső megnyilvánulás, mint a szex, a pénz stb., hanem valaminek az energiája.

50. Kapni annyit tesz, mint adni

Amikor valamit kapunk, az nemcsak nekünk, hanem környezetünknek is ajándék. Minél többet kapunk, annál természetesebben tudunk adni. Tiszta szivből örvendünk neki és az elégedettségünk kisugárzik másokra is. Sokan vannak, akik szeretnek adni, de nehezünkre esik kapni, igy önfeláldozók lesznek és végül kiégnek.
Egy kapcsolatban addig tartunk az elfogadástól, mig egyenlő felek nem leszünk.Ha egyenlők vagyunk, akkor megtanulunk elfogadni. Ha már tudunk elfogadni, akkor a másik érzi, hogy szeretjük, mert az elfogadás az adakozás egyik legnagyszerübb formája. Amikor a gyerekünk szivből jövő szeretettel átnyújt nekünk egy kis gyomot, mintha az a világ legszebb virága lenne, akkor a szeretete a kis gyomot csodálatos ajándékká változtatja a szemünkben. Ha képesek vagyunk elfogadni a gyermeki szeretet varázslatos, mindent átformáló erejét, azzal a gyereket is megajándékozzuk.

Feladat
Ma ajándékozza meg a társát és mindenkit azzal, hogy örül neki és elfogadja, amit Önnek adnak. Vegye észre, hogy mennyivel többet adnak Önnek, mint amit hajlandó elfogadni. Fogadjon el mindent, amit kap és része lesz mindenben, amit az élet adhat Önnek. Napkeltétől napnyugtáig élvezze a felkelő nap nagyszerűségét, a természet zenéjét és a lenyugvó nap szépségét. Ma fogadjon el teljes szivvel mindent és érezze jól magát.

49. Soha nem azért vagyok lehangolt, amiért én gondolom

Általában annyira eltávolodunk önmagunktól, hogy amikor lehangoltak vagyunk, nem jövünk rá, hogy mi a valódi oka. Gyakran összezavarjuk önmagunkat, háritjuk az érzéseinket, alakoskodunk és különböző elméleteket gyártunk magunknak arról, ami történik. Meséket mondunk magunknak és a körülöttünk levőknek egyaránt.
Ami miatt lehangoltak vagyunk, az az elménk mélyebb rétegeiből (a tudatalattiból vagy tudattalanból) származik. Ha egy kapcsolatban lehangoltnak érezzük magunkat, akkor saját érdekünkben nézzünk mélyen önmagunkba. A jelenlegi szomorúság csak eszköz arra, hogy elérjük azokat az érzéseinket, amelyeket már régóta magunkba zártunk, hogy a felszinre hozzuk és meggyógyithassuk őket. Ha tudatosan odafigyelünk, amikor fájdalmat érzünk, rá fogunk jönni, hogy az a nagyrészt a múltból, múltbeli helyzetekből származik. Ha elkezdünk az eredeti fájdalomról beszélni és megosztjuk azzal, akihez fűződik, azzal a fájdalmat is elmulasztjuk és újra képesek leszünk természetes módon kifejezni a gondolatainkat.

Feladat
Ma kezdjen el beszélni legalább olyan eseményről, amely elszomoritotta. Ossza meg a másik emberrel anélkül, hogy megpróbálná őt megváltoztatni. Amint ezt megtette, nézzen önmagába, érezze át a panasza alatt meghúzódó érzéseket és ossza meg ezeket is vele. Tegye ezt mindaddig, amig minden érzését kibeszélte. Lehet, hogy eszébe fog jutni az a helyzet, amelyből ezek az érzések fakadtak. Maradjon az érzéseknél, ne terelje el a figyelmét a történtekre való emlékezés. Minél több mindenről beszél, annál jobban megszabadul a régi fájdalomtól.

48. A bűntudat mindig félelmet takar

A bűntudat olyan hely, ahol szobrot emeltünk egy múltbéli tévedésünknek és elhagytuk az élet ösvényét azért, hogy ezt a bálványt imádhassuk. Miatta visszahúzódunk és elzárkózunk azoktól, akiket szeretünk. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy hibát követtünk el a társunkkal szemben és most bűntudatunk van emiatt, de a bűntudat csak megerősiti az elkövetett hibát, ráadásul megfosztja a társunkat attól a szeretettől és gondoskodástól, amire szüksége van. Ha megbocsátunk magunknak, azzal eloszlatjuk a bűntudatunkat és újra képesek leszünk szeretni és gondoskodni. A bűntudat olyan az életünkben, mint a pillanatragasztó: önként alkalmazzuk, hogy ne kelljen továbhaladnunk és szembenéznünk a következő lépéssel. Ha hajlandók vagyunk megtenni a következő lépést, az ugyanúgy eloszlatja a félelmünket, mint ahogy a megbocsátás eloszlatja a bűntudatunkat.

Feladat
Ma gondolja végig, hogyan ragadt le a bűntudatban vagy rossz érzéseiben azért, mert félt a jövőtől. Vegye észre, hogy a múltban élt, mert félt attól, hogy a jövőben ugyanez megismétlődhet. Szabaduljon meg a bűntudatától, hogy a jövő láthatára felderengjen és hivogatóan intsen Ön felé. Nem kell a jövőtől félnie.
Döntsön úgy, hogy nem lesz többé foglya egy olyan tévedésnek, amellyel önmagát bünteti azáltal, hogy öntelt módon lebecsüli saját magát és tudomást sem vesz az Önt körülvelő világról. Az élet nem az Ön személyéről szól, hanem a boldogságról vagy a gyógyulásról, ami boldoggá teszi Önt. A bűntudat meggátol abban, hogy ezt felismerjük. Csak akkor lehet boldog, ha megszabadul a bűntudatától (és a rejtett bűntudattól, amivel másokat hibáztat).

47. Ha fájdalom ér, amikor adok valamit, akkor azért adtam, hogy kapjak

Sokan úgy gondoljuk, hogy a legszebb éveinket áldoztuk valakire és úgy érezzük, hogy elfecséreltük az életünket. Aztán van úgy, hogy adunk és nem jár elismerés érte, olyankor megsértődünk és úgy érezzük, hogy eltaszitottak bennünket. Ez azonban csak azt jelzi, hogy azért adtunk, hogy kapjunk. Egyoldalú szerződést akarunk kötni valakivel és követeljük, hogy cserébe azt kapjuk tőle, amit elképzeltünk.
Ha önként adunk, akkor nem taszithatnak el, mert semmit sem várunk cserébe. Ha semmire sincs szükségünk, akkor nincs, amit elutasitsanak. Ha szeretetből adunk, akkor nem érhet minket sérelem. Ha teljes szivvel adunk, akkor teljes szivvel tudunk kapni is. Nem számit, hogy az, akinek adtunk, hogy reagál, mert maga az adás öröme a jutalmunk.

Feladat
Ma válasszon ki valakit, akinek azért adott, mert valamit elvárt cserébe. Most adjon neki valamit csak úgy. Adjon valamit, amire kedvet érez, valami olyasmit, ami megszabaditja a kötöttségtől. Mondjon le minden elvárásáról vagy elképzelt reakcióról és legyen tudatában annak, hogy azzal nyer, ha ad.

46. Az érzékelés nem más, mint kivetités

Bármit látunk, az a saját elménkben levő dolgok tükröződése. Más szóval, az értékrendünk és különösen a magunkról alkotott képünk határozza meg azt, ahogyan a világot és a környezetünkben levő embereket észleljük. Ha változtatunk az értékrendünkön, akkor megszüntetjük a korlátozást másokkal szemben, amit azért alkalmaztunk, hogy magunkhoz hasonlóvá tegyük őket. Ha ráébredünk, hogy az, amit tapasztalunk, a saját elképzelésink következménye, akkor hatalmunkban áll majd megváltoztatni az adott helyzetet. Ha egy film nem tetszik, akkor nem a képernyőn próbálunk változtatni, hanem kicseréljük a filmet. A film olyan, mint az értékrendűnk és a vetitőfülke olyan, mint az agyunk. Ha látjuk ezt az analógiát, észrevehetjük, hogy milyen filmet vetitünk az életünkben: tragédiát, komédiát, romantikus filmet, kalandfilmet vagy akár egy olyan unalmas filmet, amelyen mi magunk is ásitozunk.
Ahhoz, hogy az észleléseinket megváltoztassuk, szükséges belátnunk, hogy egy adott eseményt amiatt választottunk, mert valamilyen módon egy döntésünk kapcsolódott hozzá. Igy, ha fontos esemény történik az életünkben -akár jó, akár rossz- döntéseket hozunk vele kapcsolatban, amelyekből az életre, magunkra, a kapcsolatunkra vagy akár Istenre vonatkozó nézeteink fakadnak. Ebből adódóan egymásnak ellentmondó nézetek raktározódnak el egymás mellett az agyunkban. Néha elfelejtjük vagy elnyomjuk magunkban ezeket a döntéseket, ekkor az életünk nagyon bonyolulttá válhat, ha egy olyan értékrend irányitja, amit magunk elől is elrejtettünk. Olyannyira irtózunk a konfliktustól, hogy képesek vagyunk elásni magunkban azt az értékrendet, amely ellentétben áll egy másikkal. Ez a megtagadás elrejti a belső konfliktust, ezáltal az kivetitődik a külvilágra. Ha tudatositjuk magunkban, hogy milyen döntést hoztunk (milyen szentenciát mondtunk ki magunkban az élettel kapcsolatban) akkor már el is kezdhetjük felszabaditani magunkat a hatása alól és jöhet a megbocsátás, átalakulás és a csodák ideje.

Feladat
Ma vizsgálja meg a társát. Milyen elképzelése van vele kapcsolatban, amely befolyásolja a róla alkotott képét? Változtassa meg az elképzelését és lássa meg a magasabbrendű értéket vagy gondolatot. Ezáltal nem csak róla, hanem önmagáról alkotott képe is meg fog változni. Ha rászánja magát, hogy megvizsgálja és megváltoztassa a tudattalanja képeit, meg fog változni az a film is, amelyet az életében vetit. Ha ráébred, hogy minden, amit lát és tapasztal, a saját döntéseiből fakad, akkor érteni fogja, mi hogyan működik a saját vetitőfülkéjében, ami azt jelenti, hogy olyan döntéseket hozhat, amelyek az életét és a kapcsolatát boldoggá teszik.

45. Ahhoz, hogy a kapcsolata izgalmas legyen, érzelmileg vállaljon kockázatot

Ha úgy érezzük, hogy a kapcsolatunk rutinossá vált, hogy ugyanazokat a mintákat ismételgetjük szexben, kommunikációban vagy az életmódunkban, a megoldás az, ha érzelmileg kockázatot vállalunk. Ha a dolgok már nagyon egyhangúvá váltak, az azt jelenti, hogy valamilyen létfontosságú energiát, valamilyen létfontosságú közlendőt visszatartunk. Az, amit nem mondunk el a társunknak, mert attól félünk, hogy megbántanánk őt vagy tönkretennénk a kapcsolatunkat, már el is kezdte rombolni a kettönk viszonyát.
Ha beszélünk ezekről a dolgokról, akkor újra életet lehelhetünk a kapcsolatunkba. A közléssel nem az a célunk, hogy bántsuk a tásunkat, hanem, hogy megosszunk valamit vele. Lényegében ezt mondjuk neki: "Ez az, ami visszatartott Tőled és nem akarom, hogy ez továbbra is igy legyen. Vállalom a felelősséget ezért az érzésért. Ez nem a Te hibád. Át akarom élni ezt az érzést és megosztani Veled, hogy együtt segithessünk rajta."
Néha, ha segitséget kérünk a társunktól, a reakciója nagyon fájdalmas lesz. Ekkor álljunk mellé és támogassuk őt teljes szivvel. Ha sikerült megnyugtatnunk, észre fogjuk venni, hogy a kapcsolatunk magasabb szintre emelkedett.
Ha megosztjuk az érzéseinket, van esély arra, hogy a kapcsolat megerősödjön és újra növekedésnek induljon. Ha fontos számunkra a kapcsolatunk, akkor foglalkozzunk azzal, ami miatt nem működik jól, hogy helyre tudjuk hozni. Vállalnunk kell a kockázatot, enélkül nem lesz izgalmas.

Feladat
Ma vállalja azt az érzelmi kockázatot, amely javitana a helyzeten. Ki az, aki elől titkolja az érzéseit? Kivel félt megosztani őket? Ne feledje, ha bizalmas a kapcsolata valakivel, bármit el tud fogadni Öntől. Ha valakihez őszintén ragaszkodik, annak bármit elmondhat, mert az illető tudni fogja, hogy Ön nem akar sem titkolózni, sem neki ártani.

44. A független partner előbbre viheti a kapcsolatot azzal, hogy becsüli a társát

Sok független ember, aki elkötelezett a kapcsolata iránt, nem veszi észre, hogy hatalmában áll átalakitani azt. Ha mi vagyunk a független fél a kapcsolatunkban és megtanuljuk becsülni a függő társunkat, aki létfontosságú szerepet játszik a kapcsolatban, akkor előbbre vihetjük a kapcsolatunkat. Legyünk hálásak azért, hogy a másik fél az, aki a fájdalmakkal és a hiányérzettel szembesül. "Isten kegyelméből nem velem történik ez." Ha megbecsüljök őt akkor vonzóbb lesz a szemünkben és azzal mindketten nyerünk. Ahhoz, hogy elérjük őt, lehet, hogy le kell győznünk a saját hiányérzetünkkel szembeni ellenállásunkat. Puszta akarattal képesek vagyunk elérni őt és kiemelni a fájdalomból és a hiányérzetből, amivel felemeljük a kapcsolatot az egyenlőség magasabb szintjére.
Miután elértük ezt a szintet és örömünket leltük benne, a kapcsolat tovább halad és a jövőben valamikor lehet, hogy ismét a mienk lesz a független szerep. Mint ahogy előbbb is tettük, nyújtsunk kezet a másiknak és húzzuk fel őt magunkhoz. Minden alkalommal, amikor ezt megtesszük, az ő külső és a mi belső hiányérzetünk gyógyul és a kapcsolat továbbfejlődik.

Feladat
Ma nézzen körül a környezetében és találjon valakit, aki szükséget szenved valamiben. Nyújtsa felé a kezét. Becsülje meg őt a kettejük kapcsolatában játszott szerepéért és hozza fel egy magasabb szintre, ahol kibékül önmagával. Becsülje meg azzal, hogy felé nyújtja a kezét és vállalja a fájdalmat, hogy az önbizalom magasabb szintjére emelje őt.

43. Minél kevesebbet várok el, annál többet kapok

Az elvárásaink követeléseket takarnak, amelyek a maguk során hiányokat rejtenek. Ebben a hiányérzetben van valami sürgető. De bármi is az, amiről úgy érezzük, hogy meg kell kapnunk, ellenállást kelt. Titokban eltaszitjuk magunktól azt a dolgot, amit megkapni szeretnénk. Minél inkább úgy érezzük, hogy szükségünk van rá, annál nagyob nehézségeket támasztunk azzal szemben, hogy megkaphassuk és annál nagyobb lesz az ellenállás azokban az emberekben, akik esetleg meg akarnák ezt adni nekünk. Minél több követelést támasztunk velük szemben, annál valószinübb, hogy elhúzódnak tőlünk.
Csak a nagyon érett gondolkodású embereket nem riasztja el, ha valaki elvár tőlük valamit. Ha lemondunk az elvárásainkról, akkor képesek leszünk elfogadni. Amint a sürgető érzéstől megszabadultunk, a társunk vagy a körülöttünk állók sokkal készségesebben töltik be az űrt azzal, hogy odafigyelnek ránk és adnak nekünk.

Feladat
Ki az, akivel szemben ma nagy elvárásaink vannak? Mivel kapcsolatosak az elvárásai? Múlja felül önmagát. Mondjon le az elvárásairól vagy követeléseiről önmagával és másokkal szemben és hagyja, hogy az emberek adhassanak Önnek.

42. A nyitottság és az érzelem átélése gyógyit

Gyakran, ha támadnak bennünket, akár van igazság abban, amit mond a másik, akár nincs, a támadás olyan fájdalmas érzéseket kelt bennünk, mint a bűntudat, a düh, a félelem vagy a megbántottság. Ha ezekkel az érzésekkel szembesülünk vagy elhatárolódunk tőlük vagy a támadónk ellen forditjuk őket. A védekezés egyik formája sem szolgálja a helyzet megváltoztatását. A legjobb, ha úgy reagálunk, hogy védtelenek maradunk. A védtelenségünkkel elismerjük, hoogy ezek az érzések sem nem jók, sem nem rosszak, egyszerűen igazak, mert tapasztaljuk őket. Ezzel a hozzáállással nyitottak maradunk a természetes érzéseink felé, amig azok el nem múlnak. Igy lépünk egyet előre magunk felé és a támadónk felé is. Amikor a rossz érzés elmúlik, akkor megtettük azt a lépést és a kapcsolat továbbhaladhat.

Feladat
Ma legyen a lehető legvédtelenebb és bátran élje át az érzéseit. Lehet, hogy még iszonyatosabb érzésekben lesz része, de élje át azokat is, amig teljesen el nem múlnak. Szánjon rá annyi időt, amennyi szükséges. Végül békére és boldogságra lel. Ez már önmagában is gyógyulást jelent, ami továbbviszi a kapcsolatot.

41. A kisértés akkor jön, amikor magasabb szintre készülünk lépni

A kisértés elterelő hadművelet, amit arra használunk, hogy késleltessük önmagunkat. Bármi, ami megakadályoz minket az előbbrejutásban, a mi személyes összeesküvésünk a saját nagyságunk ellen. Ez csak a félelmeinket növeli, beleértve az attól való félelmünket is, hogy nehogy valami túl jó legyen.
A kisértés eltereli a figyelmünket arról a lépésről, amelyet készülünk megtenni. Ha ellenállunk a kisértésnek, akkor lehetővé tesszük önmagunk számára, hogy előrehaladjunk. Ha energiánkat visszahozzuk a kapcsolatunkba, akkor a következő két hét során az a tulajdonság, amely kisértésbe ejtett minket, a kapcsolatunkban fog kiteljesedni. Ha azt a bizonyos energiát az elsőrendű kapcsolatunkban tartjuk, az erősebbé és teljesebbé teszi a kapcsolatunkat.
Néha, ha fizikai szinten ellenállunk a kisértésnek, az agyunk nem tud felszabadulni a kisértő személynek attól a bizonyos tulajdonságától, amely szerintünk az igényeinket kielégitené. Az egónk akkor kinálja fel nekünk a kisértést, amikor az elsőrendű kapcsolatunkban ez az igény éppen beteljesülne. Ha nem állunk ellen a kisértésnek, akkor a tudatunk megosztott lesz, az időnket elfecséreljük és egyszerre kér irányba próbálunk haladni. Ebből csak próblémák és fájdalmak származhatnak.
A személyes kapcsolatainkban természetesen van szexuális vonzalom is. Gyakran ha ezt a fajta energiát érezzük, akkor önmagunkat kényeztetendő, beleugrunk. De ha úgy döntünk, hogy rendületlenül haladunk tovább, amikor a közelségnek egy fokára jutunk, amelyből szeretetenergia fakad, a szexuális energia veszélytelenné válik. Ha azonban válogatás nélkül kényeztetjük önmagunkat, akkor a bűntudat vagy a döntésünkből fakadó problémák miatt elveszithetjük ezt a kapcsolatot. Minden kapcsolat, amely más emberekhez köt, valójában kreativ energia, amely mindkét fél számára hasznos lehet.

Feladat
Ma vizsgálja meg alaposan a kisértést, amit érez. Ezt az energiát terelje az elsőrendű kapcsolata felé. Ha ezt teszi, az elsőrendű kapcsolatában előrehalad és ajándékokat kap -még azt az ajándékot is megkapja, ami kisértésbe vitte.

40. Minél jobban szeretem önmagam, annál jobban észreveszem, hogy szeretnek

A világon az egyik legnagyobb próbléma az, hogy a legtöbben úgy érezzük, nem szeretnek bennünket. Bármennyire szomorú dolog is ez, addig nem fog megváltozni, amig el nem kezdjük önmagunkat szeretni. Még ha a családunk és a barátaink szeretnek is bennünket, akkor sem fogjuk ezt eléggé érezni, ha nem szeretjük önmagunkat. Ebben az esetben azt az üzenetet sugározzuk, hogy nem érdemes bennünket szeretni, ami nyilvánvalóan elriasztja az embereket és ezzel csak súlyosbitja a próblémát. Csak úgy szabadulhatunk meg a szeretetlenségtől, ha elkezdjük felismerni saját értékünket. Ha önmagunkat értékesnek tartjuk, akkor mások is felismerik az értékeinket. Ha nem becsüljük önmagunkat, akkor mások sem fognak becsülni minket. Akkor érezzük mások szeretetét, ha magunkat szeretjük.

Feladat
Ma tegyen valami olyat, amiben megnyilvánul az önmaga iránti szeretete. Ne elnéző legyen, ettől nem fogja azt érezni, hogy szeretik, hanem csak kimerül ugyanúgy, mint attól, ha áldozatot hoz. Kezdje azzal, hogy alaposan megvizsgálja önmagát. Miben tarthatná önmagát többre és bizhatna magában jobban? Mi az, amiben elismerhetné önmagát és kezet nyújthatna önmagának? Mit tehetne, amivel megajándékozná önmagát? Tegye meg.
Többnyire sokkal szigorúbb önmagával szemben, mint az Önt körülvevő emberekkel szemben. Most ideje lazitania és felismernie a saját érdemeit. Ha alkalmatlannak vagy értéktelennek érzi magát, akkor hagyja magát elmerülni ebben az érzésben, amig el nem múlik. Ne forditson hátat ennek az érzésnek és ne próbálja meg elrejteni. A gyógyulás legegyszerübb módja, ha átéli az érzéseit, amig azok maguktól el nem párolognak. Ezek mögött az érzések mögött még visszataszitóbb érzésekre bukkanhat. Élje át azokat is. Ha elmúltak, akkor készen áll arra, hogy önmagát szeresse és hogy mások szeretetét elfogadja.

39. Amit elnyomok magamban, az a gyerekeimben tör elő

Néha előfordul, hogy gyerekkorunkban traumát vagy fájdalmat élünk át, emiatt elszakitjuk és eltaszitjuk magunktól énünknek azt a részét, amelyről úgy gondoljuk, hogy a bajt okozta. Általában minden olyan terület, ahol kudarcot vallunk, olyan terület, ahol énünk egy részét eltaszitottuk és elnyomtuk. Ha elnyomjuk ezeket a részeinket, akkor meg is feledkezünk róluk, aztán azt is elfelejtjük, hogy valamit elfelejtettünk. De az, amit elnyomtunk, a körülöttünk levőkben fog megmutatkozni, mert rájuk vetitjük ki az elveszett részünket. Ez különösen igaz a gyerekeinkre. Például, ha a szexualitásunk egy részét nyomtuk el, akkor lehet, hogy a gyerekeink ezen a téren nagyon koraérettek lesBnek. Ha énünknek egy olyan részét nyomtuk el, amelyet becstelennek tartottunk, akkor a gyerekünk gyakran fog hazudni.
Bármit is söprünk a szőnyeg alá, a gyerekeinkben fog megnyilvánulni azért, hogy ezzel esélyt kapjunk arra, hogy megbocsássunk és megszabaduljunk a rejtett bűntudatunktól. Azok a részeink, amelyeket nagyon nem szeretünk, a családunkban bukkannak elő. Azok a részeink, amelyeket fejlődésünk és gyógyulásunk érdekében integrálnunk kell, a gyerekeinkben tűnnek elő.
A gyerekeinktől nem válhatunk el. Állandó motivációt érzünk arra, hogy foglalkozzunk azokkal a kérdésekkel, amelyek velünk kapcsolatban felmerülnek, ezáltal megértjük és elfogadjuk őket. Ha megbocsátunk nekik, azzal magunkat gyógyitjuk. Miközben megtanulunk foglalkozni az érzéseinkkel és újra egybeforrasztani önmagunkat, a gyerekünket is felszabaditjuk.

Feladat
Ma válasszon ki egy próblémát a gyerekével kapcsolatban. Ha nincs gyereke, válasszon valakit, aki nagyon közel áll Önhöz. Jelöljön meg egy olyan tulajdonságot, amit nagyon nem szeret benne. Képzelje el, hogy időben és térben utazik visszafelé egészen odáig, amikor elutasitotta ezt a tulajdonságot. Mennyi idős volt akkor? Ki volt Önnel, amikor ez történt? Mi történt, ami miatt ezt a részét rossznak és helytelennek bélyegezte?
Most nyújtsa a kezét annak a kisgyereknek, önmaga azon részének, amely nem érti, hogy miért taszitották el. Vegye ölébe ezt a gyereket, dédelgesse és olvassza be önmagába. Amikor ez megtörtént, a negativ érzés elmúlik és az energia a növekedésre és előrehaladásra forditódik.

38. Az elvárások elrontják az élményeket

Az elvárások elrontják az élményeket, mert ilyenkor követeléseket támasztunk a helyzettel szemben, amelyeknek meg kell felelni. Azonban jó esély van arra, hogy az elvárásaink nem teljesülnek még akkor sem, ha a helyzet terv szerint alakul (vagyis megfelel annak a képnek, amilyennek szerintünk lennie kell). A terv megöli az eseményhez fűződő összes ihletet. Az elvárások nem azonosak a célokkal, amelyek jó dolgok, mert előrevisznek minket és mert sokkal produktivabbak és sikeresebbek a céloknál. Ha elmulasztunk egy határidőt vagy egy célt, akkor egyszerűen újra kitűzhetjük, miáltal előbbre jutunk. Ha azonban egy elvárásunk nem teljesül, amiatt magunkat büntetjük és rosszul érezzük magunkat, ami egyáltalán nem segiti elő a haladásunkat.

Feladat
Ma tudatositsa önmagában az elvárásait. Tudatosan mondjon le arról a képéről, amilyennek a dolgoknak lenniük kellene Ön szerint azért, hogy az Univerzum megtanithassa arra, hogy mi a legjobb Önnek. Bizzon benne, hogy a dolgok mélyén minden a lehető legnagyobb mértékben az Ön gyógyulását és növekedését szolgálja. Ha hagyja, hogy egy élmény az legyen, ami és hajlandó teljes mélységében megélni minden helyzetet, akkor sokkal nagyobb lesz az esélye a boldogságra.
Ha olyan esemény közeleg, amellyel kapcsolatosan elvárásai lehetnek, képzelje el, hogy az az esemény egy város, amelyhez egy gyönyörű, smaragdszinű folyó vezet. Képzelje el, hogy egy kis csónakba szállt és elindul vele a folyón. Ahogy a csónakot elkezdi sodorni a folyó, engedje el magát és gyönyörködjön a tájban. A folyó a város felé sodorja, a célja felé. És minden könnyűnek fog tűnni. Nincs szükség semmiféle erőfeszitésre. Ha a cél hivja, nem kell tennie semmit, csak engedje el és érezze jól magát.

37. Az elvárás időzitett bomba, ami bármikor felrobbanhat

Minél többet várunk el, annál kevesebbet kapunk. Az elvárásainkban az arról alkotott képünk tükröződik, hogy mi az, ami boldoggá tenne minket. De még akkor sem leszünk boldogok, ha pontosan azt kapjuk, amit elvártunk. A boldogságot nem egy helyzettől várhatjuk, az belülről fakad. Az elvárásaink a rejtett hiányosságainkat takarják, miközben úgy teszünk, mintha ennek a hiánynak (vagy alkalmatlanságnak) semmi köze nem lenne hozzánk, hanem egyedül csak a társunk tehetne róla. Ez elkerülhetetlenül hatalmi harchoz vezet, mert amikor az elvárásaink foglyává válunk, akkor vagy semmiségekről csevegünk vagy követelőzünk. Az utóbbi természetesen ellenérzéseket vált ki a társunkból. Ahogy növekszik benne az ellenállás, csak idő kérdése, hogy mikor robban fel az időzitett bomba, konfliktust vagy szakitást okozva.
Ha lemondunk az elvárásainkról, akkor megnyilunk a várakozás felé. A várakozás pozitiv érzés, azt jelenti, hogy tudjuk: bármi jön is, az a lehető legjobb nekünk, bár nem tudjuk, hogy mi az. Ha lemondunk az elvárásainkról vagy követeléseinkről és helyette várakozó álláspontra helyezkedünk, akkor jó dolgok fognak történni velünk. Nem követelünk semmit, csak hivogatunk. Nem várunk el semmit, mert tudjuk, hogy a legjobbat fogjuk kapni.

Feladat
Ma vizsgálja meg azokat a területeket, ahol nem kap semmit és ahol valamilyen sürgető késztetést érez. Ezek azok a területek, ahol elvárásaink vannak. Mondjon le az elvárásairól és bizzon abban, hogy ami jön az előbbrelenditi Önt.

36. Amennyi az elvárásom, olyan mértékben ér stressz

Elvárásaink vagy másokkal szembeni követeléseink az alkalmatlanságérzetünkből vagy a vélt szükségleteinkből fakadnak. Ezeket a szükségleteket úgy próbáljuk kielégiteni, hogy a külső helyzeteket vagy magunkat irányitjuk -másokra vetitjük ki azokat a követeléseket, amelyeket magunkkal szemben támasztunk. Ezzel szemben, minél jobban közeledünk egy célhoz (valami olyanhoz, aminek rugalmas a megvalósitása), annál jobban vont bennünket. Ha sok az elvárásunk, akkor nagyon keményen dolgozunk anélkül, hogy a munkánknak látható eredménye lenne, azért, mert nem vagyunk képesek elfogadni. Ez azért van igy, mert az elvárások a kellene, kell kategóriába tartoznak, ami megfoszt minket az elfogadás képességétől. A stressz az életünk látszattevékenységeiből fakad. A látszattevékenységek (amikor keményen dolgozunk, de nem érünk el eredményeket) stresszt szülnek. Minél közelebb jutunk egy elváráshoz, annál erősebb az ellenállásunk vele szemben, mert annál több követelést támasztunk önmagunkkal szemben azért, hogy az elvárt dolgot elérjük.

Feladat
Ma vizsgálja meg, hogy mivel kapcsolatban stresszes, minek az elkezdésével vagy milyen előbbre lépéssel szemben érez ellenállást. Előfordulhat, hogy egy elvárásra bukkan önmagával vagy a helyzettel szemben, ami akadályozza. Ha megszabadul tőle, akkor a stressztől is megszabadul.
Vegye számba az összes befejezetlen munkáját. Mondjon le azokról, amelyek már nem aktuálisak és tervezze újra a többit. Lépésről lépésre haladjon előre. Tegye ugyanezt a kapcsolatában úgy, hogy kis célokat tűz ki, amelyek a kapcsolatát helyrehozhatják és jobbá tehetik. Mondjon le az elvárásairól és vegyen részt az élet folyamatában. Ne akarjon mindent irányitani, azzal csak stresszt okoz magának és meggátolja önmagát az elfogadásban.

35. "Ne várj semmit és akkor a legkisebb dolog is nagynak tünhet, ha sokat vársz, akkor a legnagyobb dolog is csekélynek tünhet" (Sam Hazo)

Az elvárásaink korlátok és egyúttal követelések is. Ha valamit elvárunk vagy követelünk, ha megkapjuk, csak ürességet érzünk. Ha nem várunk semmit, akkor bármilyen ajándéknak örvendünk. Minden, amit kapunk, csoda és új szellemi távlatokat nyit meg.
Ha van valamilyen elképzelésünk arról, hogy mit várunk, akkor csalódásban és frusztrációban lesz részünk. Minden elvárás követelés valakivel szemben. Amikor úgy érezzük, hogy követelnek tőlünk valamit, akkor vagy teljesen elutasitjuk vagy megadjuk, amit tőlünk követelnek, de elnyomottnak érezzük magunkat attól, hogy azért kell adnunk, mert elvárják tőlünk. Ha hajlandók vagyunk lemondani minden elvárásunkról és azzal kapcsolatos elképzeléseinkről, hogy valaminek vagy valakinek milyennek kellene lennie, akkor mi is és a helyzetünk is előbbre léphet.

Feladat
Ma keressen egy olyan területet az életében, ahol csalódottságot és frusztrációt érez. Mondjon le arról, amit elvár és amit elképzel, hogy előbbreléphessen. Engedje be az életében a csodát és az újfajta gondolkodásmódot, ami a sikerhez vezet. Akarjon tanulni.

34. Adni annyit tesz, mint kapni

Adni az egyik legjobb érzés életünkben. Ne tévesszük azonban össze az áldozattal, ami nem engedi meg, hogy kapjunk. Amikor adunk, akkor átérezzük a saját nagyságunkat. Amikor adunk, az automatikusan jó érzéssel tölt el bennünket és abban a pillanatban kapunk is. A bennszülött törzsek a múltban ezért voltak olyan bőkezűek. Ha adtak, akkor átérezték saját szellemi nagyságukat. Ha adunk, az tulajdonképpen egyik formája annak, hogy kapunk. Amennyit adunk valakinek, oly mértékben érezzük, hogy szeretetet kapunk tőle. Lehet, hogy tiszta szivből szeret minket, de ha nem adunk, akkor nem leszünk elég nyitottak ahhoz, hogy képesek legyünk elfogadni azt, amit ő ad. Miközben adunk, felismerjük azt, ami mindvégig ott volt bennünk. Ez a felismerés maga az elfogadás. Elfogadjuk annak az ajándéknak az érzését, amit adunk saját szellemi nagyságunkat adjuk, éljük át és kapjuk.

Feladat
Ma képzelje azt, hogy a világ minden kincse az Öné és megadhatja az embereknek azt, amiről úgy gondolja, hogy szükségük van rá. A nap folyamán szánjon időt arra, hogy adjon az Önt körülvevő embereknek. Támogassa őket. Adjon nekik többet. Múlja felül önmagát. Mosolyogjon többet. Nyiljon meg jobban mások felé. Válasszon ki egyvalakit, akinek különleges ajándékot ad -csak úgy, mert öröme telik benne. Egész nap képzelje azt, hogy megáldja a környezetében levőket és ajándékokat ad nekik.