csütörtök

34. Adni annyit tesz, mint kapni

Adni az egyik legjobb érzés életünkben. Ne tévesszük azonban össze az áldozattal, ami nem engedi meg, hogy kapjunk. Amikor adunk, akkor átérezzük a saját nagyságunkat. Amikor adunk, az automatikusan jó érzéssel tölt el bennünket és abban a pillanatban kapunk is. A bennszülött törzsek a múltban ezért voltak olyan bőkezűek. Ha adtak, akkor átérezték saját szellemi nagyságukat. Ha adunk, az tulajdonképpen egyik formája annak, hogy kapunk. Amennyit adunk valakinek, oly mértékben érezzük, hogy szeretetet kapunk tőle. Lehet, hogy tiszta szivből szeret minket, de ha nem adunk, akkor nem leszünk elég nyitottak ahhoz, hogy képesek legyünk elfogadni azt, amit ő ad. Miközben adunk, felismerjük azt, ami mindvégig ott volt bennünk. Ez a felismerés maga az elfogadás. Elfogadjuk annak az ajándéknak az érzését, amit adunk saját szellemi nagyságunkat adjuk, éljük át és kapjuk.

Feladat
Ma képzelje azt, hogy a világ minden kincse az Öné és megadhatja az embereknek azt, amiről úgy gondolja, hogy szükségük van rá. A nap folyamán szánjon időt arra, hogy adjon az Önt körülvevő embereknek. Támogassa őket. Adjon nekik többet. Múlja felül önmagát. Mosolyogjon többet. Nyiljon meg jobban mások felé. Válasszon ki egyvalakit, akinek különleges ajándékot ad -csak úgy, mert öröme telik benne. Egész nap képzelje azt, hogy megáldja a környezetében levőket és ajándékokat ad nekik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése