48. A bűntudat mindig félelmet takar

A bűntudat olyan hely, ahol szobrot emeltünk egy múltbéli tévedésünknek és elhagytuk az élet ösvényét azért, hogy ezt a bálványt imádhassuk. Miatta visszahúzódunk és elzárkózunk azoktól, akiket szeretünk. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy hibát követtünk el a társunkkal szemben és most bűntudatunk van emiatt, de a bűntudat csak megerősiti az elkövetett hibát, ráadásul megfosztja a társunkat attól a szeretettől és gondoskodástól, amire szüksége van. Ha megbocsátunk magunknak, azzal eloszlatjuk a bűntudatunkat és újra képesek leszünk szeretni és gondoskodni. A bűntudat olyan az életünkben, mint a pillanatragasztó: önként alkalmazzuk, hogy ne kelljen továbhaladnunk és szembenéznünk a következő lépéssel. Ha hajlandók vagyunk megtenni a következő lépést, az ugyanúgy eloszlatja a félelmünket, mint ahogy a megbocsátás eloszlatja a bűntudatunkat.

Feladat
Ma gondolja végig, hogyan ragadt le a bűntudatban vagy rossz érzéseiben azért, mert félt a jövőtől. Vegye észre, hogy a múltban élt, mert félt attól, hogy a jövőben ugyanez megismétlődhet. Szabaduljon meg a bűntudatától, hogy a jövő láthatára felderengjen és hivogatóan intsen Ön felé. Nem kell a jövőtől félnie.
Döntsön úgy, hogy nem lesz többé foglya egy olyan tévedésnek, amellyel önmagát bünteti azáltal, hogy öntelt módon lebecsüli saját magát és tudomást sem vesz az Önt körülvelő világról. Az élet nem az Ön személyéről szól, hanem a boldogságról vagy a gyógyulásról, ami boldoggá teszi Önt. A bűntudat meggátol abban, hogy ezt felismerjük. Csak akkor lehet boldog, ha megszabadul a bűntudatától (és a rejtett bűntudattól, amivel másokat hibáztat).