36. Amennyi az elvárásom, olyan mértékben ér stressz

Elvárásaink vagy másokkal szembeni követeléseink az alkalmatlanságérzetünkből vagy a vélt szükségleteinkből fakadnak. Ezeket a szükségleteket úgy próbáljuk kielégiteni, hogy a külső helyzeteket vagy magunkat irányitjuk -másokra vetitjük ki azokat a követeléseket, amelyeket magunkkal szemben támasztunk. Ezzel szemben, minél jobban közeledünk egy célhoz (valami olyanhoz, aminek rugalmas a megvalósitása), annál jobban vont bennünket. Ha sok az elvárásunk, akkor nagyon keményen dolgozunk anélkül, hogy a munkánknak látható eredménye lenne, azért, mert nem vagyunk képesek elfogadni. Ez azért van igy, mert az elvárások a kellene, kell kategóriába tartoznak, ami megfoszt minket az elfogadás képességétől. A stressz az életünk látszattevékenységeiből fakad. A látszattevékenységek (amikor keményen dolgozunk, de nem érünk el eredményeket) stresszt szülnek. Minél közelebb jutunk egy elváráshoz, annál erősebb az ellenállásunk vele szemben, mert annál több követelést támasztunk önmagunkkal szemben azért, hogy az elvárt dolgot elérjük.

Feladat
Ma vizsgálja meg, hogy mivel kapcsolatban stresszes, minek az elkezdésével vagy milyen előbbre lépéssel szemben érez ellenállást. Előfordulhat, hogy egy elvárásra bukkan önmagával vagy a helyzettel szemben, ami akadályozza. Ha megszabadul tőle, akkor a stressztől is megszabadul.
Vegye számba az összes befejezetlen munkáját. Mondjon le azokról, amelyek már nem aktuálisak és tervezze újra a többit. Lépésről lépésre haladjon előre. Tegye ugyanezt a kapcsolatában úgy, hogy kis célokat tűz ki, amelyek a kapcsolatát helyrehozhatják és jobbá tehetik. Mondjon le az elvárásairól és vegyen részt az élet folyamatában. Ne akarjon mindent irányitani, azzal csak stresszt okoz magának és meggátolja önmagát az elfogadásban.