47. Ha fájdalom ér, amikor adok valamit, akkor azért adtam, hogy kapjak

Sokan úgy gondoljuk, hogy a legszebb éveinket áldoztuk valakire és úgy érezzük, hogy elfecséreltük az életünket. Aztán van úgy, hogy adunk és nem jár elismerés érte, olyankor megsértődünk és úgy érezzük, hogy eltaszitottak bennünket. Ez azonban csak azt jelzi, hogy azért adtunk, hogy kapjunk. Egyoldalú szerződést akarunk kötni valakivel és követeljük, hogy cserébe azt kapjuk tőle, amit elképzeltünk.
Ha önként adunk, akkor nem taszithatnak el, mert semmit sem várunk cserébe. Ha semmire sincs szükségünk, akkor nincs, amit elutasitsanak. Ha szeretetből adunk, akkor nem érhet minket sérelem. Ha teljes szivvel adunk, akkor teljes szivvel tudunk kapni is. Nem számit, hogy az, akinek adtunk, hogy reagál, mert maga az adás öröme a jutalmunk.

Feladat
Ma válasszon ki valakit, akinek azért adott, mert valamit elvárt cserébe. Most adjon neki valamit csak úgy. Adjon valamit, amire kedvet érez, valami olyasmit, ami megszabaditja a kötöttségtől. Mondjon le minden elvárásáról vagy elképzelt reakcióról és legyen tudatában annak, hogy azzal nyer, ha ad.