56. Csak akkor próbálok irányitani, ha elvesztettem a bizalmamat

Az irányitás válasz a félelmünkre. Ha félünk attól, hogy megsérülhetünk, mint ahogyan a múltban már megtörtént, akkor magunkat, másokat vagy a helyzetet próbáljuk irányitani. A tudatalattinkban az irányitás kényszere alatt régi csalódások lappangnak, olyan dolgok, amelyek miatt elvesztettük a hitünket és a bizalmunkat. Minden helyzet, amelyben irányitani próbálunk, olya helyzet, amelyben nem bizunk.
A bizalom az elménk ereje, amely abból fakad, ha a részei egységként működnek és egyazon irányba hatnak. A hit azt jelenti, hogy hiszünk az elménk egy adott területében. Ha bizalmat érzünk egy adott helyzetben, az visszaadja az önbizalmunkat, igy képesek leszünk feladni az irányitást és hagyni, hogy a dolok menjenek előre. Ha bizalmat érzünk, akkor az elménk ereje még a látszólag tragikus vagy negativ dolgokat is a mi szolgálatunkba állitja.

Feladat
Ma minden helyzetben vizsgálja meg, hogy mi az, amit irányitani próbál. Igyekezzen bizalmat érezni ebben a helyzetben. Minden próbléma a bizalom hiányából fakad. Ha bizik abban, hogy Ön és a környezetében levők a lehető legjobban cselekszenek, akkor szert tesz arra a bizalomra, amely mindent az Ön szolgálatába állit. A bizalom nem azonos a naivitással, hanem azt jelenti, hogy az elméje erejét használja egy helyzet megoldására.