12. Minden védekezés mögött egy régebbi fájdalom rejlik

Minden védelmi vonalunk és mindenki más védelmi vonala mögött fájdalom rejlik. A régi fájdalom ellen védekezünk. A baj az, hogy a védekezés nem feltétlenül gátolja meg a fájdalmat, de feltétlenül meggátolja, hogy jó dolgokban legyen részünk.

Feladat
Ma itt az ideje átélni a védekezés mögé rejtett fájdalmat, bátran szembenézni vele és felismerni, hogy csak a látszat. Keresse meg, hogy miben védekezik Ön vagy valaki más. Ahol más védekezik, ott fájdalom és szükség van. Ha felteszi a kérdést önmagának, hogy mire van szüksége a másiknak és megadja neki, akkor rá fog jönni, hogy az illető feladja a védekezést és elindul Ön felé.
Találja meg önmagában a rejtett félelmeket úgy, hogy azokra a területekre koncentrál, ahol menekülni vagy támadni szokott. Ezek a védekezés legmegszokottabb formái. Most vegyen erőt magán és élje át az érzéseit. Élje át a régi félelmét, amig nem végez vele magában. Ne feledje, egyetlen érzése sem lehet hatalmasabb Önnél. Vegye sorra az érzéseit, amig békére nem lel magában. Miután ezt megtette, akár el is dobhatja a páncélját. A védelemre forditott energiája, valamint a védelmi vonalai mögötti érzésekre forditott energiája felszabadul és a saját életére forditható lesz. Igy ismét visszakerül a keringésbe és ismét tud kapni.

11. Ha úgy akarunk manipulálni valakit, hogy a bűntudatát akarjuk felébreszteni, a saját szivünk törik össze

Az összetört sziv azt jelenti, hogy vesztettünk egy hatalmi játszmában. Alapvetően kisérlet arra, hogy a másikban bűntudatot gerjesszünk azzal a céllal, hogy eleget tegyen az elvárásainknak vagy azt tegye, amit mi akarunk. Ez az érzelmi zsarolás egyik fajtája. Az, hogy megpróbáljuk a másikat irányitani, sem boldoggá nem tesz, sem az igényeinket nem elégiti ki, csak még véresebb hatalmi játszmához vezet.

Feladat
Ma, ahelyett, hogy távolodna a társától, közeledjen hozzá. Ne használja az érzéseit úgy, mint egy furkósbotot, hogy rávegye a társát arra, amire akarja. Ahelyett, hogy harcolna a társával és különféle manipulációs technikákat alkalmazna vele szemben, adjon neki ajándékot. Ez lehet vásárolt tárgy vagy érzelmi ajándék, a lényeg az, hogy önként és teljes szivvel adja.
Azt azonban tudnia kell, hogy ha valaki szakitott Önnel, az ajándéktárgyat is a manipuláció eszközének tekintheti és mint ilyet, elutasithatja. Ebben az esetben adjon inkább lelki ajándékot, például megbocsátást, elengedést, hálát vagy kötöttségek nélküli szeretetet. Amekkora ajándékot ad, olyan mértékben lesz Ön szabad.

10. Ha felismerjük azt, ami összeköt, akkor szeretetben, megbocsátásban és örömben van részünk

A kötelékek megléte a dolgok természetes állapota. Nem mi teremtjük újra, csak felismerjük azt, ami már létezik. Ha rákövünk erre, akkor átlépünk az elkülönültség illúzióján és megtapasztaljuk az együttlét érzését, ami energiával tölt fel és megerősit. Önmagunkban érezzük a teremtőerőt.
Ha ragaszkodunk az elkülönültség illúziójához, akkor elszalasztjuk az alkalmat arra, hogy meggyógyuljunk és ezáltal még nagyobb fájdalmat és látszólagos elszigeteltséget okozunk magunknak.
A gyógyulás egyik formája, hogy térjünk vissza oda, ahol a fájdalom kezdődött, és teremtsünk újra kapcsolatot mindenkivel. Miután az elkülönültség téveszméje tisztázódik, a kötelékek meglétének tudata lép a helyébe és megtapasztaljuk a szeretetet, a gondolataink megosztását, ami megbocsátást nyújt és örömet.

Feladat
Ma vizsgálja meg azt a területet, ahol eltávolodást érzékelt és vegye észre a létező kötelékeket. Lehet, hogy eddig csak a különbségekre figyelt. Most nézzen a dolgok mélyére és vegye észre azt, ami összeköti az emberekkel, keresse azt, ami közös Önben másokkal és amiben egy velük. Amint egy közös pontos felismer, a többi is megmutatkozik.
Ha nehéz helyzetben van, akkor gondoljon arra, ami közös Önben másokkal, mert ily módon észre fogja venni a köteléket, a gyógyulás módját, a szeretetet és az örömet. Meglátja, milyen bőségben lesz majd része.

9. Ha elvenni próbálok valamit, akkor elutasitásban lesz részem

Ha lopva el akarunk venni valamit a társunktól annak leple alatt, mintha adnánk, akkor megbántásban, elutasitásban és szivfájdalomban lesz részünk. Ha úgy érezzük, hogy elutasitanak, akkor vessünk egy pillantást arra a helyzetre amelyben azért adtunk, hogy elvegyünk valamit cserébe. Akkor érezzük magunkat elutasitva, ha rácsapnak a mézes bödön felé nyúló kezünkre.
A teljességnek nincsenek elvárásai. Senki sem utasithat el bennünket, ha semmire sincs szükségünk. Ha úgy megyünk előre, hogy csak adun és semmit sem kérünk cserébe, akkor nem fognak félrelökni, mert olyankor ellenálhatatlanok vagyunk. Nem számit, hogy a másik ember hogyan viselkedik, mert nem akarjuk irányitani, hogy az igényeinknek megfeleljen. Akkor is szeretjük őt, ha félrelök, mert semmit nem akarunk kapni tőle.
Senki sem állhat útjába a szeretetünknek, annak, hogy adunk. És ez az, amit igazán akarunk: adni. Adni lehet akár több ezer mérföldnyi távolságból is. Csak akkor érhet sérelem, ha azért adunk, hogy kapjunk.

Feladat
Ma engedje el azt, ami kapni akart és adjon teljes szivvel. Támogassa a társát anélkül, hogy bármit is elvárna cserébe. Adni nem annyit tesz, mint manipulálni vagy áldozatot hozni azért, hogy valamit kapjunk helyette. Ha igazán adunk, azzal előrelépünk, kinyilunk, lélekben nagyobbá és jobbá válunk. Ezáltal elnyerjük és élvezhetjük annak a gyümölcsét, hogy adtunk -vagyis magát a szeretetet.

8. Minél jobban irányitom a társamat, annál unalmasabbá válik

Amikor a kapcsolat elkezdődik, a társunkat rendkivül vonzónak látjuk. Elragadtatással és izgalommal tölt el a lénye. Később ugyanazok a dolgok, amelyek kezdetben izgalmasak voltak, veszélyessé válnak számunkra. Próbáljuk ellenőrzésünk alá vonni őket és lezárni a vonzó tulajdonságoknak ezt a területét, mert azt akarjuk, hogy csak nekünk legyen részünk benne, másnak ne. Persz, ez igy nem lehetséges. Ha a vonzó tulajdonságokat valamelyik területen elzárjuk, akkor azok elkezdenek minden területen megszűnni. Ha irányitani akarjuk a társunkat, hogy biztosak lehessünk benne, azáltal unalmassá tesszük. Mi magunk teremtjük meg az unalmat a magunk számára.
Ha hajlandók vagyunk feladni az irányitást és hagyjuk, hogy a társunk vonzó legyen, akkor felkavarjuk magunkban a félelmet és a fenyegetettség érzését. Ha hajlandóak vagyunk ezt megtenni, akkor újra részünk lehet a kezdeti izgalomban. Ha ez túl ijesztő a számunkra, akkor ahelyett, hogy a társunkat korlátoznánk, közöljük vele a félelmünket, mert ez az út a gyógyuláshoz vezet. Az, hogy a társunk vonzó, mindenki számára ajándék, ugyanúgy, mint az, hogy mi magunk vonzók vagyunk.

Feladat
Ma kezdje el a felszabaditani a társát az irányitása alól. Lehet, hogy itt az ideje beszélni neki arról a félelméről, hogy vonzó adottsága miatt elveszitheti őt. Mondja el neki, hogy mennyire fontos Önnek és milyen nagyra tartja ezt az adottságát. Mondjon le az irányitásról. Mondjon le a zsarolásról. Hagyja, hogy a társa önmaga legyen és gyönyörködjön benne.

7. A társam nem azért van, hogy kielégitse a vágyaimat

Egy kapcsolat eleje gyakran valami csodálatos ragyogás. Azt hisszük, hogy az a kapcsolat a mennybe repit, hogy megtaláltuk azt az embert, akitől mindent megkaptunk, amire szükségünk van. Ha mégsem igy történik, akkor rögtön pokollá válik a kapcsolat.
Az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, azt hinni, hogy a társunk dolga úgy gondoskodni rólunk, mintha az édesapánk vagy az édesanyánk lenne. Ha azt várjuk el tőle, hogy megadja nekünk, amire szükségünk van, azzal lényegében lehúzzuk a kapcsolatot, mert akár megadja azt, ami nekünk kell, akár nem, minden rossz érzésünkért őt fogjuk hibáztatni. Ha valamilyen szükségletünk nincs kielégitve, el fogjuk várni tőle, hogy áldozatot hozzon értünk, azért, hogy gondoskodjon rólunk. Ily módon bármit tesz is a társunk, úgysem leszünk elégedettek. Egy kapcsolatnak nem ez a célja.
Egy kapcsolat célja a boldogság, ami nem attól függ, hogy a társunk teljesiti-e a mi vágyainkat. A boldogság forrása az, ha mi magunk képesek vagyunk kapcsolatot teremteni, adni és kapni és áthidalni a különbségeket, hogy a bizalom magasabb szintjén ötvözzük a kapcsolatunkat.

Feladat
Ha úgy érzi, hogy nem boldog, akkor vizsgálja meg a magatartását a társával szemben. Ha úgy érzi, hogy az ő életcélja az Ön igényeinek való megfelelés, akkor változtasson a hozzáállásán. Lépjen túl ezen a hibán. Döntsön máshogy. Vegye észre, hogy a társa azért van, hogy közösen teremtsenek, hogy kapcsolódjanak egymáshoz, beszéljenek egymással, együtt haladjanak előre, kéz a kézben és együtt gyógyitsák a sebeiket, amig teljesen boldogok nem lesznek.

6. A másik személy, aki részt vesz ebben a kapcsolatban, az én csapatom tagja

A felismerés, hogy valakivel egy csapatban játszunk, lehetővé teszi, hogy kapjunk tőle. Leht, hogy ő az, aki közbelép és segit nekünk. Más emberek tudnak adni nekünk ugyanúgy, ahogy mi is tudunk adni másoknak.

Feladat
Ma tegye fel magának azt a kérdést, hogy valóban úgy viselkedik-e mintha az Önnek kapcsolatban levő emberek, különösen a legközelebb állók, a csapattársai lennének. Tudatában van-e annak, hogy ők is részei az életben való előrehaladásának, hogy őáltaluk több esélye van arra, hogy nyerjen? Rájött-e arra, hogy ha ők sikeresek, akkor Ön is az? Vagy idegenként kezeli őket? Vagy úgy viselkedik, mintha az ellenségei lennének? Harcol velük azért, hogy kinek az igényeit elégitség ki elöször? Ha vesztenek vagy ha kudarcok érik őket, az nem véletlen. Ez azért van, mert Ön versenyzett velük, mintha az ellenfél csapatában lennének, hogy megmutassa nekik és az egész világnak, hogy Ön a jobb.
Kezdje azzal a napot, hogy kiválaszt valakit, aki közel áll Önhöz, a családban vagy a munkahelyén, akivel úgy bánt, mintha az ellenfél csapatában játszana. A nap hátralevő részében viszonyuljon úgy hozzá, mint a saját csapattársához, előbb gondolatban, majd érzésben, legvégül cselekedeteiben.
Ma este válasszon valakit, akit igazán szeret -a társát vagy valakit, aki kedves Önnek- és gondoljon rá úgy, mint a csapattársára. Ha ő győz, Ön is győz, ha sikert arat, az az Ön sikere is. Támogassa őt. Legyen találékony abban, hogyan állhatna oda a legjobban az Önnek legkedvesebb személy mellé.

5. Az elkötelezettség és a szabadság egy és ugyanaz

Az elkötelezettség más szóval annak a mértéke, hogy mennyire adjuk magunkat egy adott helyzetben. Sokan azért félnek az elkötelezettségtől, mert azt hiszik, hogy az rabszolgaság vagyis elvész a szabadságuk. Ez a félelem gyermekkori szabadsághiány következménye vagy olyan kapcsolatokból fakad, amelyben feladták önmagukat azért, hogy másoknak megfeleljenek. Ez a hamis elkötelezettség, olyan képzettársitás, amivel mindenkinek szembe kell néznie és amit meg kell gyógyitani a kapcsolatainkban. Ez az, ami rabságban és áldozat szerepben tart bennünket.
Az elkötelezettség sem nem rabszolgaság, sem nem áldozat. Az elkötelezettség maga a szabadság. Kétfajta szabadság létezik. Az egyik a dolgoktól való függetlenség szabadsága, olyan szabadság, amelyben elmenekülünk attól, ami zavar. A másik az igazi szabadság, ami belülről fakad, a dolgok felé irányuló szabadság, olyan szabadság, amit minden helyzetben, az elkötelezettségünk és annak hatására érzünk, hogy adunk. Például, ha olyan munkánk van, amit nyűgnek érzünk, ami áldozat, mert kényszerből csináljuk, akkor nincs benne semmi öröm és nem kapunk semmit belőle. Úgy érezzük, hogy nincs választási lehetőségünk. De ez nem igaz. Mindig van választási lehetőségünk. Választhatjuk azt is, hogy elkötelezetten, teljes szivvel végezzük a munkánkat. Ez a választásunk lehetővé teszi, hogy túllépjünk a munkakörünk szabta határokon és érezzük az elkötelezettség szabadságát.
Van-e élet azután is, hogy elköteleztük magunkat? A válasz: igen, mert amit adunk, az szabaddá tesz. Ez a szabadság lehetővé teszi, hogy meglegyen a mozgásterünk éa hogy oly módon kapjunk, ahogy azelőtt nem. Lehetővé teszi, hogy megbékéljünk önmagunkkal és ne kelljen félreállnunk vagy menekülnünk. Az elkötelezettség segit arra összpontositani, ami fontos és segit felépiteni az életünket.

Feladat
Ma az a dolga, hogy valaki vagy valami iránt elkötelezze magát. Valakit azért kell választania, mert ez a választás jobbá teszi őt. Amennyivel jobb lesz ennek az embernek az élete, annyival fogja Ön szabadabbnak érezni magát. Tehát, ki az? Úgy lesz képes kapni, ha tud adni. Ha valamit választ, aminek többet kell adnia önmagából, vajon mi legyen az? Bármi vagy bárki iránti elkötelezettsége a szabadságot jelenti.

4. Nem én bocsátok meg, hanem rajtam keresztül bocsátanak meg

A megbocsátás olyasmi, amit választunk: egy kérés, hogy felszabaduljunk, hogy felszabaditsuk a helyzetet és a környezetünkben lévő embereket. Ez nem olyasvalami, amit mi magunk teszünk. Ez a mi választásunk, ami lehetővé teszi, hogy a kegyelem átáramoljon rajtunk és megváltoztassa a dolgok állását.
Olyan helyzetekben, amelyek meghaladnak minket, ahol nem látjuk a kiutat, illetve ha teljesen el vagyunk keseredve és nagy fájdalomban van részünk, akkor kérjük a Fennvalónkat, hogy adjon megbocsátást. Igy ki tudunk mozdulni a nemakarásból és a félelemből és hagyjuk, hogy a Fennvaló cselekedjen helyettünk.

Feladat
Ma háromszor -reggel, délben és este- üljön le és válasszon ki egy olyan helyzetet, amelyet megoldhatatlannak lát, amellyel kapcsolatban úgy érzi, hogy túlnőtt Önön. Szánjon rá öt percet, hogy elgondolkozzon ezen és kérje meg a Fennvalót, hogy segitsen és adjon megbocsátást, hogy a helyzet ezáltal megváltozzon.
Ez a szabadulása napja. Hagyja, hogy elárassza a megbocsátás áldásos ereje. Ez szabaddá teszi és ráébreszti arra, hogy a Fennvaló kegyelméből bármi lehetséges.

3. A megbocsátás megváltoztatja a nézőpontunkat

A megbocsátásban az a legszebb, hogy felszabadit a megrögzöttségünkből. Felszabadit az áldozat szerepéből és az olyan helyzetekből, amelyek nincsenek inyünkre. A megbocsátás megváltoztatja a nézőpontunkat. És ha valamit másképpen látunk, akkor már változik is az életünk. Alapvetően minden gyógyulási folyamat lényege, hogy megváltoztassuk a nézőpontunkat és más megvilágitásban lássuk a dolgokat. A megbocsátás lehetővé teszi számunkra, hogy olyan módon éljünk, ami az adott helyzet fölé emel bennünket, ily módon a helyzet is megváltozik.
Vannak, akik attól félnek, hogy a megbocsátás örökre az áldozat szerepébe zárja őket és újra meg újra kihasználják őket. Ez azért nem igaz, mert a megbocsátás a kapcsolat jellegét változtatja meg és egyúttal megváltoztat minket is és a másik felet is. Ha úgy érezzük, hogy nincs kiút egy adott helyzetből vagy valaki bánt minket, akkor arra van szükségünk, hogy megbocsássunk. Minden próbléma, kisértés, nyugtalanság és minden látszattevékenység, ami valójában elkerülő jellegű, azért van, mert félünk a változástól. A félelmeinket a bűntudatunk mögé rejtjük és mivel nem tudunk szabadulni ebből a helyzetből, sem a rossz érzéseinktől, nem vesszük észre, milyen változást hozna és mennyire meggyógyitana a megbocsátás. A megbocsátás az, ami segit megszabadulni a félelemtől és a bűntudattól egyaránt.

Feladat
Ma vessen egy pillantást az életére. Vegye számba azt, amiben hiányt szenved és a konfliktusos helyzeteket. Ezeken a területeken zsákutcába jutott és nem mer továbblépni. Vizsgálja meg a betegségeit és a sérelmeit, mindegyik mögött egy olyan helyzet rejlik, amikor úgy döntött, hogy nem bocsát meg valakinek. Most időzzön el a betegségein. Emlékezzen arra, hogy minden próbléma hátterében valamilyen kapcsolat áll és minden olyan helyzet, ami látszólag valami mással kapcsolatos, végső soron az emberi kapcsolatainkra vezethető vissza.
A mai nap minden órájában gyakorolja a megbocsátást az élete egy adott területén, akár egy emberhez, akár egy helyzethez kapcsolódóan. Mondja magában a következőket: "Ebben a helyzetben megbocsátok neked (az illető neve), igy én szabad leszek." Egyetlen percnyi abszolút őszinteség, amig kimondjuk ezeket a szavakat, elegendő ahhoz, hogy felszabaditson minket.

"A szeretet több, mint a szerelem! ...aki jól szeret, az idővel nem "kijózanodik", hanem egyre részegebb lesz." (Müller Péter)

Egy csodás könyv került a kezembe, úgy érzem, meg kell osszam a mindennapi gondolatokat Veled, Veletek:)))!

...az emberi kapcsolatokról, a szerelemről, a párkapcsolati feladatainkról szól...
...SZERETETTEL TELVE NEKTEK:)))!



1. A közelség mindent meggyógyit

Bármi bánt minket egy kapcsolatban, bármi miatt vannak kérdéseink, kételyeink vagy fájdalmaink, bármi is a próbléma, a megoldást akkor találjuk meg, ha igazán elkezdünk közeledni a társunk felé. Az, ha a társunkat elérjük és egy magasabb szinten kapcsolódunk hozzá, bármilyen sebet begyógyit.
Elmúlik a fásultság, a kétség, az unalom, a félelem, az önmagunk értékével szembeni kétely és az üresség, ami néha megjelenhet minden kapcsolatban. Ha teszünk egy lépést a társunk felé, az nem jelenti, azt, hogy feladjuk a saját álláspontunkat vagy értékrendünket -csupán annyit jelent, hogy a szeretetben közeledünk feléje.

Feladat
Ma szánjuk időt arra, hogy maga elé idézze a társával kapcsolatos próblémáját.
Képzelje el, hogy elindul felé és érezze, hogy egyre közelebb kerül hozzá. Amikor eléri őt, akkor maga mögött hagyja a próblémákat, a fásulságot, a kételyt és a félelmet és együtt van vele.
Ha bárkivel nézeteltérése van vagy eltávolodott tőle, akkor induljon el felé. Megteheti ezt a szó szoros értélmében vagy felhivhatja az illetőt vagy levelet irhat neki. Őszintén ossza meg vele az érzéseit, nem azért, hogy megváltoztassa őt, hanem, mert az a szándéka, hogy ne hagyja kettejük közé állni ezt a próblémát, mert vele akar lenni, mert fontosnak tartja, hogy elindultak egymás felé és mert fontosabb Önnek a társa, mint az adott próbléma.
Ne hagyja, hogy bármi is megakadályozza a szándékában. A szeretet az, ami leginkább számit. Ne csapja be önmagát! Ha eléri azt, akit szeret, akkor csak hasznára válhat, hogy ez a személy a szövetségese, a barátja, a szerette és végső soron az, aki Önt megmenti.



2. Minden olyan viselkedésforma ami nem szeretet, az a szeretet igénylése

Figyeljen oda azokra a különböző viselkedésformákra, amelyeket a környezetében tapasztal. Melyik szeretetteljes? Melyik nem? Azok a viselkedésformák, amelyek nem szeretetteljes, valójában szeretet kérők. Ha kifejezetten ellenünk irányul a támadás, az azt jelenti, hogy a mi szeretetünket szomjazzák. Ha az ilyen viselkedésre nem úgy reagálunk, hogy védjük magunkat, hanem úgy, hogy közeledünk a támadónkhoz és adunk neki valamit, akkor szövetségesre teszünk szert. A jelenlegi támadónk a jövőben hűséges lesz hozzánk, jóban-rosszban egyaránt. Most azonban neki van szüksége a szeretetünkre.
Vannak emberek, akik nem tudnak szabadulni a fásultságtól, mások meg az ellenségességtől. Emlékezzünk arra, hogy milyen érzés nehéz helyzetben lenne és hogy milyen segélykiáltásokat hallottunk mi, amikor olyan nagy bajban voltunk, hogy azt szóval nem is tudtuk kifejezni. Ugyanigy azok is, akik bennünket támadnak, valójában segitségért kiáltanak és a mi szeretetünkért esedeznek. Ha körülnézünk, észre fogjuk venni, hogy kinek a kérését kell meghallgatnunk, ki felé kell elindulnunk és kin kell segitenünk.

Feladat
Ma gondoljon arra az emberre, aki a legtöbbet támadja Önt az életben. Képzelje el, hogy itt van és hogy közeledik hozzá, megértve, hogy a támadása valójában segitségkérés volt. Vajon milyen segitségre van ennek az embernek szüksége? Hogyan segithetne neki? Hogyan reagálna Ön ösztönösen az ő kérésére? Felhivná? Irna neki? Adna neki valamit? Beszélne vele?
Ha segit ennek az embernek, rá fog jönni, hogy ő az, aki tudja a választ az Ön próblémájára -ha nem most, hát a jövőben. Lehet, hogy ez nem közvetlenül fog megtörténni, hanem a saját elméjének az a része vetitődik ki, amelyet ez az ember képvisel és ha rajta segit, akkor egyúttal magán is segit.